2012. szeptember 19., szerda

Túrós-citromos palacsinta a sütőből


Tudom, hogy régen voltam, nem magyarázkodom egyelőre, de érik egy poszt róla, miért is nem voltam nagyon hosszú ideje. Addig viszont, amíg nem tudok újra jönni teljes értékű bejegyzésekkel, folytatom az augusztusban megkezdett sorozatot, és hozom a régi, ámde szeretett receptjeimet nektek ide, hátha még nem láttátok, és ötletet tudtok meríteni belőlük.  

***
 Először elkészítettem a palacsintatésztát, amit sosem szoktam méricskélni, csak úgy érzésre. Kell bele tojás (valamiért most hármat is raktam bele, de rájöttem, hogy teljesen felesleges, akármekkora mennyiség lesz a végén, egy, maximum kettő bőven elég.), liszt, csipet só, tej, szódavíz, amennyit felvesz, hogy tudjátok, olyan folyó legyen. Komolyan mondom, kicsit szégyellem magam, hogy néhány alaprecepthez nem tudok mennyiségeket írni, de ezeket még otthon látásból tanultam meg, hogy mi milyen híg, mennyire kell sűríteni, hogyan sózzam. Gordon szavaival élve egy olyan ágá-ágá szakács vagyok. Azért remélem, ez nem veszi kedveteket a receptek kipróbálásától.
Tehát a tésztát csomómentesre kevertem, és betettem a hűtőbe, amíg a többi hozzávaló el nem készült.

Második lépésként elkészítettem a tölteléket:
1 250g-os túrót egy tojás sárgájával, két evőkanál tejföllel, fél citrom levével, reszelt héjával, egy vaníliás cukorral és olyan 2-3 evőkanál kristálycukorral összekevertem, majd beleforgattam az egy tojás felvert fehérjét is. Mivel sütőbe megy majd, ezért nem baj, ha híg, sőt, kicsit legyen is hígabb, mint ha csak simán tálalnánk, ezen a citromlé és a tejföl tud segíteni.

Harmadik lépés: a puding elkészítése. Vanília, de nem akármilyen. Hoztam még Hamburgból egy ilyet:

Rumos kandiscukor, kifejezetten teába szánták, de én már annyira fel akartam használni! Szóval a vaníliapudingot felfőztem 6 dl tejjel, 2 evőkanál cukorral, és egy evőkanál ilyen kandiscukorral, és persze a hozzá tartozó rumos cukorsziruppal, az is kb. egy evőkanál lehetett. Megvártam, amíg hűl.

Eközben a palacsintákat egyesével kisütöttem, megtöltöttem, feltekertem és kiolajozott/lisztezett tepsibe raktam le. mikor végeztem, fogtam a pudingot és szépen a tetejére borítottam, megszórtam mandulával, és kb. fél órára a sütőbe tettem. Akkor ítéltem késznek, mikor a puding teteje meghártyásodott és elkezdett kicsit feljönni, a mandula pedig elkezdett pirulni. Lehet, hogy ez rendes sütőben 45 perc, de mint már mondtam, ez egy régi gázsütő, ami süt akkor is, ha nem kell olyan erősen.
A végeredmény pedig:





Szeleteléshez célszerű megvárni, amíg kihűl, én hidegen is fogyasztottam, a párom előtte kicsit megmikrózta. Tejszínhabbal tálaltam.



Legközelebb, ha otthon leszek, egy másik variációt fogok ebből elkészíteni öcskösnek, aki roppant édesszájú. Túrós töltelék helyett nutellás-banános lesz, vaníliapuding helyett pedig csoki.

3 megjegyzés:

  1. Hát a palacsintához valókat én sem méricskélem soha, már amikor sütök, mert azt nagyon nem szeretem. Pedig a család nagyon szereti, hát még ezt a túrós-pudingosat hogy szeretnék! Lehet, meg kéne őket örvendeztetnem:-)
    Üdvözöllek nálam, örülök Neked (is)!

    VálaszTörlés
  2. Most nézem csak, tőlem fogsz sütni:-) Azért sütni, mert leginkább sütiket találsz nálam... De kíváncsi vagyok!

    VálaszTörlés
  3. Gerdi, igen, tőled, és ne tudd meg, mit hallgatok páromtól, mióta tudja ezt...hű ezt és ezt és ezt meg még ezt is. Szóval biztosíthatlak, hogy jól le lesz tesztelve a blogod:)!

    VálaszTörlés