Albert kekszest

."sütöttem", mert gyorsan kellett valami finom, nem sütős, csokis édesség, és mert le volt árazva az Albert keksz, és mert egyszerűen adta magát, mert egy batyus buliba voltunk hivatalosak.
Nekem ez a sütemény az általános iskolás klubdélutánok emlékét hozza elő, mikor az osztályban délután napközi helyett buliztunk-bolondoztunk, talán este hatig is! Bizony, bizony, az már későnek számított, sőt, néha még talán a hét órát is megengedték. Szóval ide kellett mindig vinni valami sütit/nasit, és anya sosem csinált Albert kekszest, mondván, hogy nagy macera, de valakinek az anyukája mindig volt olyan jó, hogy ehettem. (Pont, mint a rizses csoki). Szóval megmaradt ennek a batyus, szalvétás, cipős dobozos, műanyag tányéras sütinek az emléke, és végül ennyi év után eszembe jutott, így kipróbáltam.
Nem egy bonyolult dolog, csak tényleg nagyon maszatos. Innen-onnan szedtem a receptet, de főleg innen, igaz, rendes (2 nagy kiszerelésű)Albert  keksszel, automatás kolis kávéval, és több (de még így is kevés cukorral).
Tehát a metódus: 2 csomag csoki pudingot, 7 lapos evőkanál (legközelebb mondjuk 9 lapos lesz) cukorral, 1 evőkanál kakaóval, 1,5 dl. főzött kávéval, és 4,5 dl. tejjel felfőztem. Amikor kész volt, akkor még forrón beletettem egy kocka margarint, majd folyamatosan belekevertem. Olyan jól nézett ki, amikor olvadt! A végén már olyan volt, mint egy mozzarellagolyó.
És innen jött a vicces rész. Egy hosszabb alufóliát tettem az asztalra, hogy ne maszatoljak össze mindent. Aztán ki kellett tapasztalnom a tapasztási technikát (lehet melegen nekiállni, előbb megpuhul a keksz). Arra jutottam, hogy a legjobb módszer, ha az első három-négy kekszet még toronyba állítva kenem (mindig egyet kenek és ráépítem), aztán elfektetem, és utána egyesével a kekszek alját kenve hozzárakom, mintha kígyót építenék. Lehet, hogy ez egyértelmű a gyakorlott kéznek, de én, higgyétek el, nem vagyok az, szóval vicces volt, mert eleinte még a hajam is krémes lett, ne kérdezzétek, hogyan! Aztán, mikor elhasználtam egy csomag kekszet, ami kb. a fele krémet emésztette fel, akkor még lehetett egy kicsit igazgatni, kenegetni a külsejét, hogy be legyen vonva csokival, de ez nem muszáj. Utána viszont az alufóliába beforgatni, és a hűtőbe tenni igen tanácsos, ha kenünk a végén, ha nem. Pár óra múlva pedig srégen vágva igazán mutatós kekszet kapunk, ami ráadásul finom is.
Jó móka volt, és elég nagy adag ez a két rúd, jut bőven, pl. barátoknak a koliban, akik segítenek neked a statisztikában. Természetesen műanyag tányéron, szalvétán szervírozva.
Íme:

Csokis - céklás brownie

Nagymamámtól kaptam születésnapomra (?) vagy csak úgy három darab szakácskönyvet. Nagyon hangulatosak, mert a Zalai Hírlap kitalálta, hogy az olvasói által beküldött recepteket összegyűjti, és tematikus könyvekbe rendezi. A tematika a következő:

• Könnyű nyári ételek könyve- ahogy a neve is ígéri, friss, hűsítő és könnyed ételek, némi pikantériával
• Hagyományos ételek könyve - nehéz, kalóriadús, ámde megszokott és finom ízek egy csokorban a töltött paprikától a rakott káposztáig
• Mentes ételek könyve - több fejezet, mindenhol kimarad valami, és mégis egész a fogás

Ha minden igaz, a sorozatban van még a Desszertek könyve és most készül a Villámgyors ételek könyve. Még megpróbálkozom néhány recepttel ezekből, és ha beválnak, akkor lehet, hogy kicsit rágom nagymamám fülét, hogy vegye meg azokat is, és majd kifizetem neki. De ahhoz az ajándék könyveknek még bizonyítaniuk kell. Amúgy egy dolog kicsit zavar ezekben az olvasói receptgyűjteményekben, mégpedig az, hogy nem egy teljesen közismert és közkézen  forgó receptet sajátjukként prezentálnak az olvasók. Persze megértem, hogy arcot kellett társítani az étel mellé, de olyan furi az egész.

Minden esetre az első recept, amit kipróbáltam, a fent írt címen futott a mentes ételek könyvében, méghozzá a gluténmentesek között, Mecséri Cecília küldte be.
Igaz, a cím egy kicsit csalóka, mert ahogy Flóra, az Ízek és élmények blog szerzője mondta, az igazi brownie-ban nincs se sütőpor, se szódabikarbóna.
A recept a következő:
30 dkg. tisztított főtt cékla, lereszelve
25 dkg. vaj
30 dkg. gluténmentes étcsoki (én simát használtam)
15 dkg. cukor
3 db tojás
1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
15 dkg. kukoricaliszt (én simát használtam)
csipet só

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Gőz felett felolvasztjuk a vajat és a csokoládét. - én mikróban csináltam, gyorsabb volt, de azért oda kell figyelni rá. A gőzről levéve a cukorral kikeverjük. A tojásokat csipet sóval felverjük, majd a masszához adjuk, tovább keverjük. A szódabikarbónát és a kukoricalisztet (ugye én simát használtam) összekeverjük, majd a masszához adjuk. Kivajazott tortaformában sütjük. A recept egy órát ír, de én gázsütőben kb 40 percet sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, mikor kicsit ragadt már csak, akkor volt jó. Vaníliafagyival vagy tejszínhabbal, vagy mindkettővel tálaljuk.

A díszítés kicsit rénszarvasosra sikerült, nem?