Csirkehúsleves

Nagy a pangás a blogon, nem tudom, hogy én írok-e unalmasabban, vagy csak senkinek nincs ideje olvasni, kommentelni. Minden esetre megint egy receptet hoztam nektek, méghozzá szintén egy klasszikust, a húslevest. Tudom, tudom, mindenkinek megvan a jól bevált tuti recept, ráadásul a húsleves olyan étel, amit én leginkább érzésre főzök.

Kell hozzá:

• Csirkefarhát - csirkenyak - szíve - zuzája - mája - szárnya-lába, egyszóval csirkeaprólék. Meggyőződésem viszont, hogy a lábat nem szabad kihagyni, még akkor sem, ha senki nem szereti főzve, ugyanis a kísérleteim eddig azt támasztják alá, hogy ettől lesz olyan "nagymama főztje" íze a levesnek.
• olaj
• sárgarépa és fehérrépa hámozva és félbe vágva
• zeller hámozva, kockára vágva
• 1 vöröshagyma
• 2-4 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb paradicsom félbevágva 
• 1 zöldpaprika félbevágva
• bors, só, 
• (1 leveskocka annak, aki kicsit csalni akar, mint én:$, igazából ez nem is szükséges ám hozzá, csak engem magabiztosabbá tesz)
• nagymama házi levestésztája

A leves megfőzésének igazából semmi extra titka nincs, előkészítjük a hozzávalókat, belepakoljuk egy lábosba a tésztán kívül, felöntjük vízzel, fedőt teszünk rá, és ügyelve, hogy ne forrjon, pár órán keresztül főzzük. Mikor kész, leszűrjük. Ami nem kell, azt kivesszük, a húst és a répát külön tálra pakoljuk, a levéből egy kis edénybe teszünk, és abban főzzük ki a levestésztát, így sokkal ízesebb lesz, mintha csak sima vízben főztük volna.

És hogy miért is hozok egy ennyire egyszerű ételt mutatóba? Hogy eldicsekedhessek legújabb bolhapiacos szerzeményeimmel, a lapos és mély tányérommal.

Oké, beismerem, a csirkeláb nem túl esztétikus a tányéron....de isteni finom:)

A (számomra) tökéletes gulyásleves

A napokban nagyon ügyes vagyok, mert végre két ételt is sikerült úgy elkészítenem, hogy azt mondhattam rá, hogy tényleg ez az igazi! Az egyik a gulyásleves, amit páromnak készítettem, hiszen ez az egyik kedvence, és úgy gondoltam, jó vacsora lenne belőle. Mivel nem a blog járt az eszemben, ezért csak a másnapi maradékot tudtam lefotózni, és a képek sajnos botrányosak lettek. Ezen kis apróságot leszámítva nagy sikerként könyvelem el a dolgot, ezért mindenképpen fel kell kerülnie ide a receptnek, és hogy párom is el tudja majd készíteni következő hamburgi útja során, ezért felsorolom a hozzávalókat is, úgy, ahogy kell. A mennyiség körülbelül 4 adagra elég.

Hozzávalók a leveshez:

• 40 dkg disznócomb felkockázva
• 1 lapos ek. zsír
• vöröshagyma, méghozzá annyi, hogy felaprózva majdnem olyan mennyiségű legyen, mint a hús
• 2- 3 gerezd fokhagyma préselve vagy nagyon aprózva
• 2-3 szál sárgarépa felkarikázva (én az évfordulónkra és a Valentin napra tekintettel szívecske alakúra vagdostam, jó sok idő elment vele
• 1 szál petrezselyemgyökér félbe vágva vagy felkarikázva ízlés szerint
• fél zellergumó meghámozva
• 1 paprika félbevágva
• 2 paradicsom meghámozva, felaprózva
• só
• bors
• 2 kk. pirospaprika
• 1 kk. őrölt kömény
• méretétől függően 3-5 db burgonya felkockázva
• és persze víz

 Hozzávalók a csipetkéhez:

• 1 tojás
• 2-3 ek liszt
• só

A zsíron üvegesre pirítottam a hagymát, majd a tűzről levéve hozzáadtam a pirospaprikát, köményt, fokhagymát, borsot, és egy kicsit felöntöttem vízzel, majd visszatettem a lángra. Mikor zsírjára pirult, hozzáadtam a húst, összeforgattam, és egy kicsit pirítottam, majd sóztam, és felengedtem egy kevés vízzel. Lefedtem és pároltam egy kis ideig. Mikor a víz elfőtt, hozzáadtam az összes zöldséget a burgonyán kívül, átforgattam, pár percig hagytam, majd felöntöttem vízzel. Utánsóztam egy kicsit, majd kis lángon főztem, amíg a zöldségek meg nem puhultak, csak úgy, mint a hús. Ezt követően beletettem a burgonyát, és megint egy kicsit utánsóztam. Mikor a burgonya is megpuhult, akkor a csipetkét (előzőleg csak össze kell gyúrni minden hozzávalót egy erősebb kis edényben - műzlis tál - viszonylag keményre és a leves főzési ideje alatt összecsipkedni) beletettem a levesbe, nagy lángra tettem, rottyant egyet, és már kész is volt. Párom Erős Pistával ette, de mivel kicsit elborsoztam az elején, nekem nem volt szükségem á így is éreztem azt a kis pikáns-csípős ízt. 

A másik étel a lencsefőzelék, annak holnap hozom a receptjét!

Fahéjas almaleves

Imádom a gyümölcslevest, még télen is. Igaz, nem mindig kívánom a hagyományos meggyes fajtát, ezért most kísérleteztem egy meggy nélküli télies ízvilágúval. Ez a recept ráadásul pont beleillik Nyamm elképzeléseibe, hiszen a legfontosabb alapanyaga 4 közepes méretű alma.

Lássuk hát a szilárd hozzávalókat:

• 4 közepes méretű alma hámozva, magozva, szeletelve
• 1,5 citrom hámozva, félbevágva
• 1 evőkanálnyi darabos fahéj (persze lehet őrölt is)
• pár szem szegfűszeg
• 2 csomag vaníliáscukor

Most jöjjenek a folyékonyak:

• 0,7 l víz
• 2 dl hab tejszín
• 1 löttyintés rum (ha gyerekeknek készül akkor rumaroma) 

 Az almát és a citromot a vízben a fűszerekkel és a vaníliás cukorral felforralom, majd takarékra állítom a gázt. Belekeverem a rumot, majd a legvégén hozzákeverem a folyékony tejszínt. Még egyszer gyorsan összerottyantom, és aztán kész is. Vigyázok rá, hogy ne legyen sokáig a tűzön, mert különben az alma megszottyad.

Tejszínhabbal tálalom. Szerintem langyosan is nagyon finom, de hidegen az igazi. Viszont valamiért harmadnapra bekásásodott. Igaz, normál esetben nem szabadna megérnie a másnapot sem egy kis méretű családnál sem, csak éppen én egyedül voltam rá.

Rántott leves

Nagyon furcsa számomra, de a régi blogomon ez volt az egyik legnépszerűbb recept. Most, hogy belegondolok, tényleg nagyon egyszerű, finom, gyors, gyógyító hatású, szóval lehet, hogy nem kéne ennyire meglepettnek lennem:)!

Másnaposságra, menzán, náthásan, vagy ha csak nem kívánunk semmi tartalmasat, de enni kell: igen, kiskorunk utált, ma hirtelen nagyon megkívánt rántott leveséről beszélek.
Olajon pirított lisztet (azaz rántást) készítünk, beleteszünk másfél teáskanál egész köménymagot, pirítjuk picit, majd levesszük a lángról, beleteszünk egy teáskanál pirospaprikát, összekeverjük, felengedjük vízzel (kb. 1,5 l), majd visszatesszük a lángra, ízlés szerint sózzuk, majd felforraljuk. Ha gyerekeknek tálaljuk, akkor szűrjük le, mert a köménymag elég ijesztő a számukra. Forrón tálaljuk bögrében, vagy leveses tálban levesgyönggyel!

Tárkonyos raguleves

A leves tehát úgy készült, hogy 40 dkg. pulykahusit felszeleteltünk.Meg persze előkészítjük a többi zöldséget, azaz karikázzuk a sárgarépát (1 nagyobb, vagy több kisebb, ízlés szerint) és petrezselymet (1 db.), a gombát megtisztítjuk és felkockázzuk (kis dobozos gomba, sajnos pontos mennyiséget nem tudok, olyan 4-5 fej), egy kisebb fej vöröshagymát is megpucolunk és előkészítjük a cukorborsót (olyan teásbögrényit). Kevés olajon vagy margarinon feltesszük a répákat és a hagymát egészben a tűzre. Miután kicsi színt engedett, hozzákeverjük a husit, és félkészre pirítjuk. Közben ne felejtkezzünk meg a fűszerezésről: só, bors, és vagy vegeta, vagy leveskocka, amit nem szabad sajnálni, én kettő-hármat bele szoktam tenni, persze ebből a mennyiségből hatalmas adag lesz. Ezek után a gomba következik, végül pedig, miután az is megpuhult, mehet bele a cukorborsó. Pár perc, és felönthetjük vízzel. Megvárjuk, amíg rottyanik egyet, majd nokedlitésztát szaggatunk bele, kicsit hagyjuk, hogy főljön, végül takarékra tesszük. (Ha esetleg forráskor habzik, a habot leszedjük.) Belekeverünk egy két decis tejszínt (lehet helyettesíteni tejföllel is, de tejszínnel finomabb lesz a végeredmény, és hogy ne csapja ki a tejszínt, használjuk a hőkiegyenlítés módszerét, azaz vegyünk ki egy kicsit a forró levesből, ahhoz keverjük hozzá, és csak ez után rakjuk a levesbe.) Jöhet a végső ízesítés, egy kevés citromlé, és mustár, ami pikánssá teszi, ennek mennyisége ízlés dolga, ki kell kísérletezni. Végül beledobom a petrezselyem zöldjét és a tárkonyt, Megint rottyantok rajta és kész is az isteni leves.

Tavaszi újburgonyaleves gombával

Mi van akkor, ha valaki nagyon nem szereti a leveskockát? Találkoztatok már olyannal, aki nem hajlandó használni, mert egészségtelen és fúj és jaj?
Persze ez egyéni passzió, amitől nem dől össze a világ, mert ugye nagymamáink is anélkül készítették a finomabbnál finomabb étkeket, tehát ez alapjában véve nem hiba. De ha már egyszer ragaszkodik az ember ahhoz, hogy mesterséges anyagok nélkül is ehető, sőt mi több, ízletes  legyen a leves, akkor annak egyetlen módja az, ha nem spóroljuk ki a fűszereket. Nem hiába nem tudok mennyiséget mondani több hozzávalóhoz sem, a titok ennél sokkal elvontabb: ízlés szerint, érzéssel! És ez azt jelenti, hogy nem spórolom ki a sót, mert attól félek, hogy elsózom, bőven teszek paprikát, ha szép színt szeretnék, ugyanakkor figyelek arra, hogy ne kerüljön bele annyi tejföl - bármennyire is szeretem - hogy az az összhatás rovására menjen.
Ettől függetlenül én jó barátomnak tartom a leveskockát, mert szinte bármilyen ételbe használható, és kiemeli az ízeket. Ráadásul annyi mérget megeszünk, nehogy már ettől a kicsitől javuljon meg a világ...

Kevés olajon felteszünk pirítani egy vöröshagymát majd ebbe párolni néhány karikára szeletelt sárga és fehérrépát. Mehet bele a gomba (lehet erdei is, attól csak finomabb, persze ilyen esetben győződjünk meg róla szakember segítségével, hogy biztosan ehető gombát használunk), ízlés szerint só, egész bors, pirospaprika, és bevallom töredelmesen, benne van egy húsleves kocka is. Mikor már félig kész, felöntjük vízzel, és mikor már forró a víz, beleteszünk kb. négy darab újburgonyát (krumplit:)) szeletelve. Miközben fől, megkóstoljuk, utóízesítjük a már említett fűszerekkel, és ha ezzel megvagyunk, akkor hozzákeverjük a tejfölt. Célszerű előtte kicsit a forró léből kivenni, és azzal csomómentesre keverni, így nem lesz darabos és nem csapódik ki a tejföl.

Zöldspárga-krémleves

Még soha nem ettem spárgát, de olyan kis kíváncsi vagyok, hogy amikor megláttam az üzletben, elhatároztam, hogy most vagy soha, és vettem egy csokorral. Hazavittem, és aztán egy ideig csak nézegettem a hűtőben, mert nem tudtam, mit is akarok, meg hogyan. Végül elvittem magammal Misefára (írnám, hogy haza, de most már két helyre is azt mondom, hogy haza, szóval néha még magamat is összezavarom vele),  és készítettem belőle egy jó kis krémlevest. Legalábbis a többiek szerint jó volt, nekem nem ízlett annyira, mint mondjuk a cukkinis.
Megmostam és felszeleteltem jó egy marék spárgát. Margarinon feltettem párolódni egy fej hagymát-természetesen szeletelve, de nem kellett apróra, mert úgyis turmix lesz a vége- majd hozzáadtam a spárgát, sóztam és borsoztam, dobtam rá egy teáskanálnyi cukrot is, felöntöttem kb. 1,5 l vízzel és dobtam bele egy leveskockát. Puhára főztem az egészet, majd összeturmixoltam botmixerrel, aztán felöntöttem 2 dl. tejszínnel,utánízesítettem, összeforraltam, majd az egészet leszűrtem. Végül reszelt sajttal és pirított szalonnával tálaltam, volt aki kért bele néhány párolt spárga fejet, és volt aki elutasította:).