Albert kekszest

."sütöttem", mert gyorsan kellett valami finom, nem sütős, csokis édesség, és mert le volt árazva az Albert keksz, és mert egyszerűen adta magát, mert egy batyus buliba voltunk hivatalosak.
Nekem ez a sütemény az általános iskolás klubdélutánok emlékét hozza elő, mikor az osztályban délután napközi helyett buliztunk-bolondoztunk, talán este hatig is! Bizony, bizony, az már későnek számított, sőt, néha még talán a hét órát is megengedték. Szóval ide kellett mindig vinni valami sütit/nasit, és anya sosem csinált Albert kekszest, mondván, hogy nagy macera, de valakinek az anyukája mindig volt olyan jó, hogy ehettem. (Pont, mint a rizses csoki). Szóval megmaradt ennek a batyus, szalvétás, cipős dobozos, műanyag tányéras sütinek az emléke, és végül ennyi év után eszembe jutott, így kipróbáltam.
Nem egy bonyolult dolog, csak tényleg nagyon maszatos. Innen-onnan szedtem a receptet, de főleg innen, igaz, rendes (2 nagy kiszerelésű)Albert  keksszel, automatás kolis kávéval, és több (de még így is kevés cukorral).
Tehát a metódus: 2 csomag csoki pudingot, 7 lapos evőkanál (legközelebb mondjuk 9 lapos lesz) cukorral, 1 evőkanál kakaóval, 1,5 dl. főzött kávéval, és 4,5 dl. tejjel felfőztem. Amikor kész volt, akkor még forrón beletettem egy kocka margarint, majd folyamatosan belekevertem. Olyan jól nézett ki, amikor olvadt! A végén már olyan volt, mint egy mozzarellagolyó.
És innen jött a vicces rész. Egy hosszabb alufóliát tettem az asztalra, hogy ne maszatoljak össze mindent. Aztán ki kellett tapasztalnom a tapasztási technikát (lehet melegen nekiállni, előbb megpuhul a keksz). Arra jutottam, hogy a legjobb módszer, ha az első három-négy kekszet még toronyba állítva kenem (mindig egyet kenek és ráépítem), aztán elfektetem, és utána egyesével a kekszek alját kenve hozzárakom, mintha kígyót építenék. Lehet, hogy ez egyértelmű a gyakorlott kéznek, de én, higgyétek el, nem vagyok az, szóval vicces volt, mert eleinte még a hajam is krémes lett, ne kérdezzétek, hogyan! Aztán, mikor elhasználtam egy csomag kekszet, ami kb. a fele krémet emésztette fel, akkor még lehetett egy kicsit igazgatni, kenegetni a külsejét, hogy be legyen vonva csokival, de ez nem muszáj. Utána viszont az alufóliába beforgatni, és a hűtőbe tenni igen tanácsos, ha kenünk a végén, ha nem. Pár óra múlva pedig srégen vágva igazán mutatós kekszet kapunk, ami ráadásul finom is.
Jó móka volt, és elég nagy adag ez a két rúd, jut bőven, pl. barátoknak a koliban, akik segítenek neked a statisztikában. Természetesen műanyag tányéron, szalvétán szervírozva.
Íme:

Diós linzer

 Ez is egy régi recept a régi blogról, de mostanában gondolkodtam, hogy újra meg kellene sütni. Szerintetek merjek megint nekiállni?

******************************************************************

Egyszer az egyik kedvenc lakótársam hozott a blokkba egy sütit. Diósat. Mivel nem vagyok oda a dióért, először vágtam egy fintort. Aztán persze elkezdte kínálgatni, és hát olyan édes egy leányzó, nem lehet neki nemet mondani, szóval megkóstoltam. És azonmód megettem még vagy négyet belőle. Számomra ez a világ legfinomabb linzere, a kakaós kekszek között meghúzódó diókrém, a tetején fénylő csokoládé borítással, nyamm. Naná, hogy elkértem a receptet.
Karácsonykor aztán eljött az ideje, hogy én is elkészítsem. Hát, nincs még egy süti, amivel ennyit szívtam volna. Nem fogok hazudni, szörnyen macerás volt az elkészítése, de tény, megérte. De akkor is!
Lássátok a receptet, aztán majd írom a tapasztalatokat!

Kakaós keksz dióval

25 dkg liszt, 15 dkg margarin összemorzsolni, 15 dkg porcukor, 2 kávéskanál kakaó, 1 egész tojás, ½ cs.
sütőpor.
Összegyúrjuk, vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk, majd kisütjük.

Krém:
10 dkg darált dió, 10 dkg porcukor, 1,8 dl tej összeforralni, langyosan 5 dkg vajat, 1 kanál rumot keverünk
hozzá.
Két kekszet összeragasztani a krémmel, majd csokimázzal megkenjük a tetejét.

Csokimáz:
14 dkg cukor, 1 kanál kakaó, 4 kanál tej, 5 dkg vaj

Ezt kaptam meg, és ebből kellett dolgozni. És a tapasztalatok. Ha a recept szerint haladsz, olyan lágy masszát kapsz, amit nemhogy nyújtani nem tudsz, de majdnem folyik. Legalábbis nálam ez volt. Raktam még hozzá lisztet, de most már tudom, kicsit pihentetni kellett volna a hűtőben. Minden esetre nyakig, de legalább vállig tésztás voltam, mire összeállt a dolog. Mindegy, meglett, kisült. Mondjuk a hullócsillagok hátsó része, ami azt hiszem fénycsóva, az mind letörött. Sebaj, megette az öcsém.

Jött a krém. Hát, ha recept szerint készül, akkor folyik. De annyira, hogy nem marad meg a tésztában. Szörnyű ránézni is, ahogy a sütilapok között folyik ki az a finom krém. Mondjuk raktam még bele diót, hátha, ártani nem ártott, de sűrűbb sem lett. Azért nagy nehezen megkentem, öcskös meg törölgette és nyalakodta a tálcára csorgó krémet.

Végül a csokimáz. Már csak tortabevonó maradt otthon. Ezt én rontottam, hiszen nem a recept szerint készült, gondoltam, az nehezebb, egyszerűbb lesz felolvasztani a táblát aztán jó lesz. Előtte rendes csokiból csináltam a bonbonokat, így nem is gondoltam rá, hogy a tortabevonó másképp működik. Hát másképp működött. Mert nem olvadt meg, csak úgy volt, meg olyan fura állaga lett. Nem tehettem mást, már majdnem dobtam ki, mikor eszembe jutott, hogy azt a kevéske tejet a doboz aljáról, ami megmaradt, beleöntöm. Ez némiképp javított a helyzeten. Lényeg a lényeg, volt egy nem túl esztétikus csokimasszám, amit rá akartam csurgatni a kekszekre. Csakhogy nem csurgott. Így kentem. Több-kevesebb sikerrel.

És még ezek ellenére is az egyik legfinomabb karácsonyi süti keveredett ki belőle, és húsvétra is meg kell majd sütnöm. Már előre félek...

Csokis - céklás brownie

Nagymamámtól kaptam születésnapomra (?) vagy csak úgy három darab szakácskönyvet. Nagyon hangulatosak, mert a Zalai Hírlap kitalálta, hogy az olvasói által beküldött recepteket összegyűjti, és tematikus könyvekbe rendezi. A tematika a következő:

• Könnyű nyári ételek könyve- ahogy a neve is ígéri, friss, hűsítő és könnyed ételek, némi pikantériával
• Hagyományos ételek könyve - nehéz, kalóriadús, ámde megszokott és finom ízek egy csokorban a töltött paprikától a rakott káposztáig
• Mentes ételek könyve - több fejezet, mindenhol kimarad valami, és mégis egész a fogás

Ha minden igaz, a sorozatban van még a Desszertek könyve és most készül a Villámgyors ételek könyve. Még megpróbálkozom néhány recepttel ezekből, és ha beválnak, akkor lehet, hogy kicsit rágom nagymamám fülét, hogy vegye meg azokat is, és majd kifizetem neki. De ahhoz az ajándék könyveknek még bizonyítaniuk kell. Amúgy egy dolog kicsit zavar ezekben az olvasói receptgyűjteményekben, mégpedig az, hogy nem egy teljesen közismert és közkézen  forgó receptet sajátjukként prezentálnak az olvasók. Persze megértem, hogy arcot kellett társítani az étel mellé, de olyan furi az egész.

Minden esetre az első recept, amit kipróbáltam, a fent írt címen futott a mentes ételek könyvében, méghozzá a gluténmentesek között, Mecséri Cecília küldte be.
Igaz, a cím egy kicsit csalóka, mert ahogy Flóra, az Ízek és élmények blog szerzője mondta, az igazi brownie-ban nincs se sütőpor, se szódabikarbóna.
A recept a következő:
30 dkg. tisztított főtt cékla, lereszelve
25 dkg. vaj
30 dkg. gluténmentes étcsoki (én simát használtam)
15 dkg. cukor
3 db tojás
1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
15 dkg. kukoricaliszt (én simát használtam)
csipet só

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Gőz felett felolvasztjuk a vajat és a csokoládét. - én mikróban csináltam, gyorsabb volt, de azért oda kell figyelni rá. A gőzről levéve a cukorral kikeverjük. A tojásokat csipet sóval felverjük, majd a masszához adjuk, tovább keverjük. A szódabikarbónát és a kukoricalisztet (ugye én simát használtam) összekeverjük, majd a masszához adjuk. Kivajazott tortaformában sütjük. A recept egy órát ír, de én gázsütőben kb 40 percet sütöttem. Tűpróbával ellenőriztem, mikor kicsit ragadt már csak, akkor volt jó. Vaníliafagyival vagy tejszínhabbal, vagy mindkettővel tálaljuk.

A díszítés kicsit rénszarvasosra sikerült, nem?

A mai ebédem

Semmi extra, nem diétázom, csak annyira jól laktam a szagákkal, hogy nem kívántam mást, csak egy nay pohár banános almaturmixot és mézeskalácsot.
A turmix a csudaklassz szülinapi ajándék turmixgéppel készült (2 banán, két hámozott és kicsumázott alma, 2 dl tej és érzésre citromlé, turmixolás, és két nagy pohárnyi cucc lesz belőle), a mézesek pedig Moha receptje alapján (csak én nem díszítettem őket).

Levendulás keksz

Már mikor Sütis Néne Kismaccsnak küldött csomagjában megláttam, tudtam, hogy el kell készítenem! Mert hát én és a levendula...egy furcsa se veled, se nélküled kapcsolat. Vonz az illata és íze, ugyanakkor nem mondanám rá, hogy szeretem. Így mindig kísérletezem, mert azt tudom, hogy a hatására mindig nagy szükségem van nekem is, de főleg páromnak, akinek a munkája az utóbbi időben nagyon stresszes.

Sütis Néne volt olyan kedves, és mikor a receptről érdeklődtem, nem csak belinkelte, de külön e-mailben is leírta nekem, így már csak az alkalom kellett, ami meg adta magát, ez lesz az egyik keksz anya születésnapján!

Az íze igazán különleges, nekem nagy kedvencem lett, biztosan fogom még sütni!

Beteszem a receptet, nem is változtattam rajta, csak a végén kimaradt a cukorba forgatás, mert mi annyira nem szeretjük az édes ízt töményen, inkább érzéssel egy kicsivel több cukrot tettem a tésztába.

Levendulás aprósüti

Hozzávalók:

- 6,5 dkg finomított kristálycukor

- 1 ek. szárított levendulavirág

- 14 dkg vaj

- 1 teáskanál reszelt citromhéj

- 24 dkg liszt

- 3 tojássárgája

- 1 csésze porcukor a beforgatáshoz

A hozzávalókat összegyúrtam, majd egy pár órára a hűtőbe tettem, hogy a tészta könnyen nyújtható legyen. Érdemes hidegben dolgozni vele, mert nekem nagyon gyorsan visszamelegedett a vaj, és csak két turnusban tudtam sütni. Kiszaggattam, majd ment a sütőpapírra a tepsibe. Gázsütőnél oda kell figyelni! Ha majd egyszer saját házunk lesz, villanysütőm lesz! Ott majd 15 percig sütöm alacsony hőfokon!

Én is virágot, tulipánt szaggattam. Meg gombát és levendulaszíveket és csillagot:)!

Kávés muffin

Már írtam párszor, hogy nem a szívem csücske a muffin, mint sütemény. Egyrészt számomra túl nagy adag akár egy is belőle, másrészt nincs benne túl nagy kihívás, harmadrészt pedig azt a kis kihívást sem sikerül mindig teljesítenem. No de párom imádja, így néha-néha rákényszerülök egy-egy adag elkészítésére. Szeretem látni az örömét, hogy az egyik kedvenc sütijét sütöttem, és az se utolsó szempont, hogy a reggeli kávé mellé egy muffin igazán üdítő tud lenni.

Ennek örömére, mikor legutóbb a bolhapiacon jártunk, és kinéztem magamnak 2 kevert sütis szakácsfüzetet, a harmadik, a muffinos is jött velünk.
Az első recept alapból változtatással készült, mert nem volt itthon pudinghoz való, így csak a tésztát készítettem el. Voltak fenntartásaim azért ezzel a füzetecskével, féltem, hogy úgy járok, mint az egyszeri menyecske, megcsinál egy olyan receptet ami csak leírva lehetséges, elkészítve nem, de kellemeset csalódtam.
A végeredmény nagyon finom lett, igaz párom egy dolgot azért hiányolt belőle, mert első kérdése az volt, hogy hol van belőle a csoki.

Íme a könyv:

A recept:

20 dkg liszt, 5 dkg rétesliszt, fél cs. sütőpor, csipetnyi só, 10 dkg cukor, 2 tojás, 0,8 dl. olaj, 1 dl tejföl, 0,5 dl kávé. (Ha szeretnénk, hogy kávé íze is legyen, nyugodtan mehet bele 1 dl is.)
A tölteléket nem írom le, mert nem tettem bele, de simán puding 2 dl tejjel felfőzve, ízlés szerint cukrozva.
A tésztához a tojást felverjük a cukorral, hozzáadjuk az olajat, tejfölt, hideg kávét. Majd a szárazanyagot is beletesszük, simára keverjük. Előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 percig sütjük, én tejszínhabbal tálaltam.
Íme:

Vihar van és sötét, elnézéseteket kérem, de ennyire futotta a fényképezőm erejéből...

Cukkinis sütemény

Cukkini! Talán még akad elvétve egy-egy a spájzban, kertben, piacon, zöldségesnél. Én nagyon szeretem, minden formában. Tavaly ez a különleges recept végigsöpört a gasztroblog-világon, mindenki megsütötte a maga verzióját. Itt van az enyém is, átmentettem:)!

***

Jöjjön egy sütirecept, ami amolyan én is megsütöttem, mint ahogy azt már minden valamire való gasztroblogger előttem. Nem linkelem be, mert sok receptből gyúrtam egyet, meg mert rosszul érezném magam, ha valaki kimaradna, legyen elég annyi, hogy tényleg szinte minden gasztros-receptes oldalon megtalálható, nem véletlenül. Igazából azért kerül fel ide, mert annyira jól sikerült, hogy nem akarom elhagyni a receptet.
Akkor tehát először is előkészítem a hozzávalókat:
40 dkg. hámozott-magozott cukkinit lereszelek. Úgy 10 kisebb szem, vagy 5 nagyobb szem szilvát kimagozok és felkockázom. Kimérek 30 dkg lisztet és 20 dkg cukrot, 2 dl. olajat, előkészítem az 1 tk. fahéjat, 1 sütőport, 1 tk. gyömbért, fél tábla étcsokit apróra darabolva, kaparva, ahogy tetszik, 3 tojást, 2 csomag vaníliáscukrot, fél tk. szódabikarbónát, 2 ek.kakaót. Remélem, hogy nem hagytam ki semmit, ha igen, majd kiderül.
Először is a cukor és vaníliás cukor kivételével az összes száraz hozzávalót egy tálba öntöm és elkeverem. (liszt, kakaó, szódabikarbóna, sütőpor, gyömbér, fahéj, csoki)  Ezután a cukrokat a tojásokkal kemény habbá verem. Amikor már majdnem kész, lassan belecsurgatom az étolajat. Ezt követően beleöntöm a cukkinit, majd beleforgatom a száraz anyagokat is. Mikor kész, akkor sütőpapíros tepsibe teszem. A tetején eloszlatom egyenletesen a szilvát, és egy kis marék cukorral megszórom (ez a lépés el is maradhat). Sütőbe teszem, és a tűpróba megmondja, mikor van kész.
Öcsém imádta, párom imádta, és ezért egy héten belül háromszor el kellett készíteni, és senkire nem kellett tukmálni. Igaz, a csel, hogy csak miután már jól belaktak a vendégek, utána mondjuk el, miből készült. Tudjátok, az előítéletek...

Banános bigyó, csokis keksz

Még kicsit régebben sütöttem ezeket a finomságokat, és most úgy megkívántam az édességet, hát posztolom. A kis sárga gombóckák annyira egyszerűek, hogy még a legkétbalkezesebb pasi is meg tudja csinálni, ezt tapasztalatból mondom. veszünk kis karika piskótát valamelyik áruházban, meg veszünk banánt is meg vaníliapudingot is, fontos, hogy főzött legyen. Jah és a legfontosabb, az a fogpiszkáló. Otthon felfőzzük a pudingot tejjel és cukorral, pont ahogy a zacskón áll, felkarikázzuk a banánt, majd szendvicseket csinálunk egy piskóta, egy banánkarika, egy piskóta formájában, amiket felszúrunk a fogpiszkálóra. A miniszendvicseket megmerítjük a vaníliapudingban (persze lehet akár bármilyen ízű is) és alufóliára tesszük megkötni. Díszíteni lehet bármivel, ami otthon van: tortadara, színes tortadara, olvasztott vagy reszelt csoki.

A másik képen látható csoda egy egyszerű étcsokis keksz:
250 g vaj (hidegen, hogy lehessen vele dolgozni), 250 g liszt, 250 g cukor, 1 ek. vanília aroma, ízlés szerint kakaó, én jó sokat szoktam beletenni, csipet só, csak hogy kihozza az ízeket, és végül egy tojás sárgája. Ezeket összegyúrjuk, fóliába tekert rudakat készítünk, és hűlni tesszük, hogy később szeletelhető legyen.
Miután jól lehűlt, karikákra szeleteljük és előmelegített sütőben megsütjük. Arra kell figyelni, hogy hagyjunk szellős helyet, mert szét fog terülni a tészta. 5-10 perc elég a fél centis szeletek kisütéséhez, a sütő intenzitásától függően. Kihűlés után krémmel töltjük, ami gyakorlatilag 200 gramm olvasztott csoki, egy kanál vaj és másfél dl. tejszín keveréke.
Jaj, annyira kívánom az édeset!