Csirkehúsleves

Nagy a pangás a blogon, nem tudom, hogy én írok-e unalmasabban, vagy csak senkinek nincs ideje olvasni, kommentelni. Minden esetre megint egy receptet hoztam nektek, méghozzá szintén egy klasszikust, a húslevest. Tudom, tudom, mindenkinek megvan a jól bevált tuti recept, ráadásul a húsleves olyan étel, amit én leginkább érzésre főzök.

Kell hozzá:

• Csirkefarhát - csirkenyak - szíve - zuzája - mája - szárnya-lába, egyszóval csirkeaprólék. Meggyőződésem viszont, hogy a lábat nem szabad kihagyni, még akkor sem, ha senki nem szereti főzve, ugyanis a kísérleteim eddig azt támasztják alá, hogy ettől lesz olyan "nagymama főztje" íze a levesnek.
• olaj
• sárgarépa és fehérrépa hámozva és félbe vágva
• zeller hámozva, kockára vágva
• 1 vöröshagyma
• 2-4 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb paradicsom félbevágva 
• 1 zöldpaprika félbevágva
• bors, só, 
• (1 leveskocka annak, aki kicsit csalni akar, mint én:$, igazából ez nem is szükséges ám hozzá, csak engem magabiztosabbá tesz)
• nagymama házi levestésztája

A leves megfőzésének igazából semmi extra titka nincs, előkészítjük a hozzávalókat, belepakoljuk egy lábosba a tésztán kívül, felöntjük vízzel, fedőt teszünk rá, és ügyelve, hogy ne forrjon, pár órán keresztül főzzük. Mikor kész, leszűrjük. Ami nem kell, azt kivesszük, a húst és a répát külön tálra pakoljuk, a levéből egy kis edénybe teszünk, és abban főzzük ki a levestésztát, így sokkal ízesebb lesz, mintha csak sima vízben főztük volna.

És hogy miért is hozok egy ennyire egyszerű ételt mutatóba? Hogy eldicsekedhessek legújabb bolhapiacos szerzeményeimmel, a lapos és mély tányérommal.

Oké, beismerem, a csirkeláb nem túl esztétikus a tányéron....de isteni finom:)

Saját tokány recept

Mit főzöl? - kérdeztem, mikor gyanútlanul kiléptem a konyhába és megcsapott az a finom illat.
-Tokányt.
-Jó, jó, de milyen tokányt? Borsosat, csíkosat, milyet?
-Hát, nem tudom, csak tokányt. Uborkásat.
-Megkóstolhatom majd?
-Persze, jut bőven.

Hát, megkóstoltam. Nagyon finom volt.
Egyik hétvégén aztán Nórika nem volt itt, én meg megkívántam ezt a tokányos valamit, megpróbáltam hát létrehozni valami hasonlót. Most az én verzióm következik:

Felaprózuk egy vöröshagymát és olajon megpirítjuk. Beleteszünk egy leveskockát, kis sót, borsot, pirospaprikát. Aztán beledobunk két kisebb darab felcsíkozott csirkemellet, meg egy fél apróra kockázott kaliforniai paprikát, és 6 darab szeletelt koktélparadicsomot (az volt éppen itthon). Összefőzzük úgy, hogy kis vizet teszünk alá. Mikor már kezd alakulni, belenyomunk egy nagy gerezd fokhagymát, és én raktam bele még egy kis majorannát is, meg persze ami miatt az egész elindult, 4 közepes savanyú uborkát felcsíkozva. Főztem tovább. Közben elkészítettem hozzá a köretet (sima rizst), és mire a kész lett, a tokány is szépen elfőddögélte a levét, és jó sűrű szaftja maradt. Én meg büszke voltam magamra, mert nagyon szuper lett.

Utójáték:
-Képzeld, megfőztem a tokányodat:)!
-Hogyan?
-Így! - és elsoroltam neki gyorsan.
-Hát, biztos finom lett, de...én abszolút nem így csinálom, még csak nem is ezekkel a hozzávalókkal.

Indiai gasztrokalandozás

Mindig is híve voltam az új dolgok kipróbálásának, legyen szó igazából bármiről. Úgy vélem, egyszer át kell élni, hogy el tudjam dönteni, jó-e az nekem, vagy sem. Így vagyok az ételekkel is, annyi minden van, amit szeretnék kipróbálni. Néhány egyszerűbb is [már magyarországi hozzáférés szempontjából], úgymint macaron, békacomb, kagyló, és néhány bonyolultabb is, mint pl. kígyóhús, esetleg nagy madárpók sütve. Csótányt és bogarat mondjuk nem ennék, de nem azért, mert nem vagyok rá kíváncsi, hanem mert van ez az ízeltlábú-fóbiám.
No de nem is ez a lényeg, hanem hogy megkerestek a fűszeráruház.hu-tól, hogy küldenének nekem fűszermintát. (Amúgy az oldal és az ötlet zseniális, érdemes oda benézni.)Választhattam, hogy melyik nemzet konyhájának mintafűszereit kérjem, volt olasz, kínai, arab, stb. Hát engem az indiai vonzott legjobban. Miután elküldtem a válasz e-mailt, elbizonytalanodtam, hogy vajon jól választottam-e, hisz még sosem próbáltam azt az ízvilágot, a curryt is csak hírből ismerem. Hát, fogtam magam, hogy legalább szokjam, vagy kicsit közelebb hozzam az ízeket, keresgéltem kicsit neten, mit is lehetne. Aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy szegény ember vízzel főz, én meg azzal, ami épp van otthon. Meg már hallottam, hogy van ilyen, hogy ananászos csirke. Úgyis átvisszük ismerősökhöz, ott meg bármi is az, egyetemistáknál minden elfogy előbb-utóbb, szóval nyugodtan kísérletezhetek. Hát, a végeredmény szerintem nagyon finom, kicsit érdekes és szokatlan lett.
Kevés olajon megpirítottam egy kisebb darab hagymát apróra vágva. Eztán az apróra vágott csirkemellet (egy nagyobb darab volt) beleforgattam, sóztam és jól megborsoztam, majd fehérre pirítottam. Rádobtam azt hiszem, két teáskanál curryt, szép sárga lett. Majd ráöntöttem egy konzerv kockázott ananászt, és annak a  levét (igaz, csak a felét, mert a másik felét megittam). kis vízzel még megtoldottam, fedőt tettem rá, levettem takarékra, és kb. fél órán keresztül még pároltam. Rizzsel tálaltam, pontosabban csomagoltam el.