Húsgolyók salátával

Tudhattam volna, hogy a férfigyomor nem elégszik meg holmi zöldsalátával köretként, neki kell a rizs, a krumpli, a zöldség csak olyan "savanyúság, saláta". Persze nagyon finom lett így is, de azért elég kínos, ha nem tudod jóllakatni munkában megfáradt párodat. Mindegy, kiengeszteltem más módon, és igazából szerintem maga az étel így volt finom. Szóval közzéteszem, de lányok, okuljatok, és ha elkészítitek, akkor uratoknak és parancsolótoknak legyen legalább egy kis kenyér, vagy bármilyen "rendes" köret csak úgy, mellé!

A saláta egyszerű, paradicsom, paprika, salátalevél, uborka összetépve és kockázva, főtt tojás mellé szeletelve, leöntve fokhagymás öntettel (imádom a Glóbusz salátaönteteket, bevallom, ezt készen veszem).
A fasírtgolyók is roppant egyszerűek: fél kg. darált husiból már istenes adagot lehet készíteni két főre. Szóval a darált husiba belemegy két tojás, három db összecsipkedett és vízben vagy tejben áztatott zsömle, apróra szeletelt vöröshagyma és fokhagyma, só, jó sok bors,  meg aki amilyen fűszert talál otthon és szeret, de ez opcionális. (Pl. majorannával nagyon fincsi.) Ezt az egészet jól összekeverjük. Én nem gondolkodtam előre, és utána kézmosás. Apró kockákat vágtam, ha jól emlékszem, füstölt trappistából, de lehet ez bármilyen más sajt is, ízlés dolga. Feltettem forrni az olajat, aztán a fasírtból gombóckákat csináltam, közepükbe gyúrva a sajtot. Közepes méretűre készítsük a gombócokat, mert a túl nagy nem olyan guszta, a túl kicsiből pedig kifolyik a sajt. A meggyúrt gombócokat panírmorzsába forgattam és a forró olajban kisütöttem. 
A képen látható módon tálaltam. Szerintem nagyon fincsi volt, és nem is került olyan eget rengetően sokba.

Paradicsomos karaj

Ez volt az egyik kedvenc receptem a régi blogról. Nagyon egyszerű, és annyira jól nézett ki...pont mint amennyire finom is volt:). Egy naptárban látott kép inspirálta a receptet:

 A husit (disznókaraj szeletelve) bedörzsöltem szárnyasfűszerrel és elősütöttem. Az olajban megpirítottam két vöröshagymát karikázva, beleszeltem 6 gerezd fokhagymát 5 paradicsomot és egy piros kaliforniai paprikát. Mikor a paradicsom már mártásosodott, beleraktam egy lapos evőkanál cukrot, borsoztam, sóztam, és dobtam rá egy kis majorannát. Visszatettem bele az elősütött 4 szelet húst és amíg teljesen meg nem puhult a husi, addig fedő alatt pároltam. mikor majdnem kész volt, aprítottam bele egy kis zöldségzöldet. Hasábkrumplival tálaltam.

Brassói

Azt mondják, ha egy kapcsolat csúnya véget ér, jobb nem emlékezni rá, illetve abból a kapcsolatból semmi nem fog hiányozni a későbbiekben. Ez nem teljesen igaz. Volt egy csúnya kapcsolatom, ami csúnya véget ért (nem véletlenül használom ennyiszer a csúnya jelzőt), mégis van egy valami, ami hiányzik. Pontosabban csak volt. Ez pedig nem más, mint expasi édesanyjának brassói aprópecsenyéje. Azért csak volt, mert volt olyan kedves, és a receptet megosztotta velem, így már én is el tudom készíteni.  Az egyik nagy kedvencem, és végre már nem az exemet juttatja eszembe, hanem azt, amikor nagybátyám evett belőle, és azt mondta, most már férjhez mehetek, vagy amikor kutyafuttában készítettem el páromnak, mert rohantunk, és mégis türelmesen kivárta, amíg elkészítem a fotókat. 
Íme a recept:

Brassói aprópecsenye

Hozzávalók: 80 dkb szűzpecsenye, 1 közepes fej vöröshagyma, 2 zöldpaprika, 1 paradicsom, 3

dkg zsír, 5 gerezd fokhagyma, kis törött bors, 1 kávéskanál pirospaprika, kis majoranna, só, 15 dkg

füstölt szalonna

A sertés szűzpecsenyét vékony csíkokra vágjuk. A megtisztított, apróra vágott hagymát a zsíron

üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a húst, a zöldpaprikát és a paradicsomot. Erős tűzön kevergetve

lepirítjuk. Megsózzuk, megborsozzuk, hozzáadjuk a péppé zúzott fokhagymát, a majorannát. Külön

edényben kisütjük a vékony csíkokra vágott szalonnát és elkeverjük a közben megpirult hússal. Ha

szükséges, utánaízesítjük. Ha elkészült, egészen rövid, tartalmas, barnás színű levének kell lennie.

Kockázott, olajban sült burgonyával összekeverve tálaljuk.

Vadas

Minden valamire való gasztrofan konyhájában történtek már érdekes, hátborzongató, méregkeverésre hajazó események, amiknek jobb a konyha biztos keretei és négy fal között maradniuk. Most én is hozok nektek egy ilyen történetet. Nem tudom, hogy lett az, ami, de az lett, annak ellenére, hogy kételkedtem a sikerben.
Kezdjük az elején: vadas zsemlegombóccal. Ez volt a terv. Élénken él bennem a régi menzás vadasok spagettivel tálalt utánozhatatlan és zseniálisan finom emléke. Hát, enyhén szólva nem jött össze:(. Megnéztem néhány receptet az interneten, majd ki lettem zavarva a gép elől, úgyhogy csak magamra hagyatkozhattam. Fogtam 2 sárgarépát, fél zellert és egy fehérrépát és lereszeltem. Felapróztam egy hagymát is, és feltettem egy kis olajban pirulni. Ebbe ment bele a zöldség. Az fődögélt egy kicsit, majd felöntöttem vörösborral, olyan 3 dl-rel, meg még mellé öntöttem 8 dl vizet is, gondolván, úgyis elfő majd. Közben 5 szelet sertéshusit (mert nem szeretem a marhát) elősütöttem sóval, borssal. Ezt is beletettem a forró mártásba, sóztam, borsoztam, majd jó másfél órát főztem. Jaj, majdnem kifelejtettem, hogy mustárt is tettem bele, 3 teáskanálnyit. Mikor már jól megpuhult a husi, akkor pedig a nagy mumus, rántást kellett csinálnom. Jelentem, még mindig nem tudok:(. Az történt, hogy kis olajba raktam egy púpos evőkanál lisztet, összekevertem, majd felöntöttem még két deci vörösborral, összekevertem ezt is, hááát...szóval olyan állaga lett mint a fagyinak, csak ugye meleg volt. Belekevertem 1 pohár tejfölt, gondolván, úgysem lehet rosszabb. Hát lett. És aztán ez a trutymó ment bele a mártásba. Küzdöttem, küzdöttem, és láss csodát, nem lett csomós. El sem hiszem, hogyan. Azért be kell vallanom, semmi hasonlóságot nem fedeztem fel a régi, nagyon szeretett vadas és e között a cucc között. Ugyanakkor páromnak valamilyen csoda folytán ízlett, és igazából nekem is.
Mondjuk én a zsemlegombócot szeretem amúgy is, szóval nem is a mártás volt a lényeges:). A zsemlegombóc úgy készül nálam, hogy veszek 4 zsemlét és felkockázom. Aztán nagyon apróra felvágok egy kisebb fej vöröshagymát, megpirítom, és megy rá a zsemlére. Ütök még bele két tojást, és olyan 3 dl tejet is öntök bele. Sózom, majd még frissítem egy kis aprított petrezselyemzöldjével. ezt jól összedolgozom, és amennyi lisztet még felvesz, annyit rakok bele. Olyan nyúlós, de még lágynak kell lennie, hogy azért vizes kézzel gombóccá lehessen gyúrni, és lobogó sós vízben kifőzni.
Hát ennyi. Nem egy jó recept, közelébe sem ér a régi, menzás vadasnak, de hát...azért mégiscsak vadas, kissé férfias ízvilággal. Én édesebbre emlékeztem, de nem mertem bele több cukrot tenni, mint egy lapos evőkanállal...tudom, csaltam:$.