Calzone

 Ez is egy a régi bejegyzéseim közül, az egyik kedvenc, nekem is, páromnak is! Próbáljátok ki, a férfiakat biztosan leveszitek ezzel a lábukról.

 *******************************************************

 
Szóval az úgy volt, hogy párom megint kiment Hamburgba, és ez azért akárhogy is próbáltuk leplezni, mindkettőnk hangulatára rányomta a bélyegét a hétvégén. Utolsó este szerettem volna meglepni valami igazán finom vacsival, nehogy a német lányok elcsavarják a fejét a három hét alatt. Kitaláltam, hogy a kedvencét készítem el. Hát, akkora sikere volt, hogy attól féltem, beteg lesz a sok evéstől, de azért persze hízelgő is volt, hogy ennyire ízlik neki az étel.

A vacsi pedig úgy készült, hogy legyúrtam a következő pizzatésztát:
40 dkg liszt, 2 dl vízben felfuttatott fél élesztő (legközelebb fele tej, fele víz kombó lesz), só, egy kis olívaolaj, és némi oregánó. Megkelesztettem, majd szétszedtem három kb. egyforma részre. Egy-egy gombócot fogtam, és a lehető legköralakúbbra nyújtottam. Megkentem a széleit kihagyva paradicsomszósszal, megfűszereztem olaszos fűszersóval, a tölteléket az egyik felére halmoztam, ráhajtottam a másik felét, majd a széleket kicsit felhajtva összenyomkodtam. Egy kicsit kiolajoztam a tepsit (persze olívaolajjal, de igazából nem is nagyon kellett volna), beletettem a batyut, a tetejére is hintettem kis fűszersót, és a forró sütőbe dugtam úgy 20-25 percre. Mikor kicsit megpirult a teteje, kivettem.

A töltelék egy külön történet. Minden olyan maradékot beletettem, ami volt otthon, hogy ne maradjon semmi a lakásban megromlani. Szóval  két fej különböző hagymát (vörös és lila) felkarikáztam, meg volt otthon egy kis bacon szalonna, meg sonkaszeletek, amiket  felkockáztam, és ezeket kicsit összesütöttem serpenyőbe. Ezt halmoztam a paradicsomszószra, aztán arra meg konzervkukoricát, és arra meg sajtot.

Oh, és ami még fontos, az a kapros-paprikás tejföl, amivel tálaltam:)!
Annyira egyszerű, gyors, és finom is!

Darált húsos-zöldséges batyu

A Lidl egy jó hely. Főleg, ha párommal megyek vásárolni, aki szereti a hasát és szeret engem, és mindenfélét belecsempész a kosárba, amit én nem is veszek észre, csak miután megvette nekem. Nem tudom, hogy csinálja.
Az egyik ilyen bevásárlás alkalmával egy receptes könyvet kaptam, a címe Gyors ételek. Rafinált változatosság minden napra. Nagyon jó kis könyv, ránézésre az egészet megfőzném. Nah jó, csak a recepteket, de a lényeg, hogy nagyon tetszetős ételeket tartalmaz.
Elsőnek párom választott, és persze miért ne, darált húsos receptet, ráadásul marhából. De az ígéret szép szó, meg hát meg kellett hálálni a könyvet. Következzen tehát a részemről fenntartásokkal fogadott, ám kellemes csalódást okozó, páromnak nagyon ízlő étel kicsit módosítva:

Megpucoltam egy vörös hagymát (eredetiben mogyoróhagyma) és egy gerezd fokhagymát, felapróztam és megdinszteltem olajon. Ez után beletettem 200 g darált marhahusit, és majdnem készre pirítottam. Itt egy kicsit eltértem a recepttől,mert sóztam, borsoztam, és utána pirítottam készre, míg a könyvben az ízesítés az utolsó lépés a raguban. Tehát miközben készült a husi, egy nagyobb sárgarépát felkockáztam. (Az eredetiben kellene bele a répával együtt 50 g sampion gomba is, de mivel párom nem szereti, ezért inkább kihagytam, és a kukoricából került bele több.) Tehát a sárgarépát beledobtam a raguba, és egy kevéske vízzel felöntöttem, hogy olyan 5 percet párolódjon, majd belement 170 g kukoricakonzerv, természetesen leszűrve, meg úgy ízlés szerint őrölt pirospaprika. Ami még a raguból nálunk kimaradt, az a 3 csepp Tabasco-szósz. Ilyen nem volt otthon.
Tehát összeállt a ragu. Ezt követően a réteslapok jöttek. Egyesével kiterítettem, majd felét megkentem olvasztott margarinnal vékonyan (a recept vizet ír) és a másik felét ráhajtottam. Aztán olyan 2 evőkanálnyit ráhalmoztam az egyik felére a raguból, feltekertem az egészet és batyu szerűen összehajtottam. 5 darab batyum lett. Ezt margarinnal kikent tepsibe tettem, megkentem a tetejét tojássárgájával és 25 percre a sütőbe tettem alacsony lángra. Nagyon kis guszta húsos rétesek lettek. Friss salátával és Lidlis joghurtos öntettel tálaltam.
Nem tudom, érthető lett-e a leírás, de ez nem a legjobb nap az életemben, szóval nézzétek el nekem, és lessétek meg inkább a képet, és ha kérdésetek van, akkor szóljatok:)!

Nyárutó

Ha nyár, akkor lángos!
Nem nagyon ismerek olyat, aki ne szeretné. Gyerünk, most már nincs is olyan meleg a konyhában, tessék meglepni a családot egy kis nyárral így ősz kezdetén!!!

Én a kefíresre voksolok, mert az olyan placebo-egészséges, anyukám a burgonyásra, de olyat is hallottam, hogy kenyértésztából a legjobb. Mindhármat kóstoltam és arra jutottam, hogy mindegyik változat tökéletes:)!

Ha Pécsett jártok vasárnap délelőtt, akkor a bolhapiacra érdemes tenni egy kis kitérőt, és ott tessék megkóstolni az ételsoron egy teljesen fehérre festett, kb. középen elhelyezkedő, pont a keresztút előtti utolsó bódéban kapható lángost! A legjobb, amit valaha ettem, meglocsolva fokhagymás lével, normális tejföllel, sajttal, nem azzal a tömeges íztelen vacakkal, és a tetejére egy kis lilahagyma. Legközelebb, ha megyünk, tuti csinálok fotót, és felteszem a blogra, mondjuk a Pécs, én ezért szeretlek rovatba, ami még nincs, de majd lesz:).

Addig tessék, az én receptem:
Fél kg. liszt, egy pohár kefír, cukros vízben felfuttatott élesztő, ízlés szerint só, mindez összedolgozva, megkelesztve, majd kisütve:). No meg, ha gondoljátok, akkor lehet bele mustár és virsli:).

Persze ez is egy azon receptek közül, amit az ember nem méricskél, csak úgy ösztönből.

Őzpörkölt dödöllével

Nagybátyám adott ajándékba egy kiló őzhúst, adta magát, hogy őzpörköltet kellene csinálni, mert azzal sok ember jól lakik, főleg ha jó kis zalai dödöllével tálaljuk.
Ne kérdezzétek, milyen husi volt, mert fogalmam sincs, azon kívül, hogy szép sötét színű kockákra vagdosta nagymamám, amin alig volt zsír, illetve néhány csontos rész is volt benne, amiket én bordának néztem, no meg egy gerinc-szerű csontképződmény is. Lehet, hogy nyak? A lényeg a lényeg, olyan egy kiló volt összesen.
Jó sűrű szaftot szerettem volna, úgyhogy először is fogtam két nagy fej vöröshagymát, felapróztattam egy vállalkozó szellemű fiatalemberrel, és két ek. zsíron (nem olajon!) elkezdtem pirítani. Majd miután megpirult, megszórtam őrölt pirospaprikával (úgy másfél evőkanállal biztos tettem bele). Ez után belekevertem a felolvasztott husit. Miután kicsit megpirult (azaz változott a színe), hozzákevertem egy apróra vágott paprikát és egy hámozott és felkockázott paradicsomot. [Tudtátok, hogy vannak, akik forró olajban megmerítve hámoznak paradicsomot? Láttam a TV-ben. Szerintem a forró víz sokkal klasszabb!] Még mindig a szaft sűrítésén fáradozva reszeltem bele egy sárgarépát és egy fehérrépát is, sóztam, borsoztam, és engedve a nyomásnak egy kis sótlan ételízesítő fűszerkeveréket is tettem bele, de most már inkább kihagynám ezt a lépést, ugyanis teljesen felesleges. Tehát a zöldséges saját levében pároltam kicsit a cuccost, aztán meg felöntöttem négy deci vörösborral. A maradékot megittam:). Így fődögélt a pörkölt takarék lángon két órán keresztül, mígnem a hús puhasága alapján késznek nem ítéltetett. Ha esetleg elpárologna a bor, lehet még önteni, de persze ha megittuk a maradékot, akkor a víz is megteszi majd helyettesítőnek.
A pörkölt elkészült, már csak a dödölle hiányzott. Tapasztalataim alapján (meg mert anya azt mondta) gyenge vagyok a nehezebb fizikai munkát igénylő konyhai feladatokhoz, tehát eszközként a lábos mellé nem fakanalat, hanem a habverő dagasztó tartozékát - azt a csavaros izét - választottam. Körülbelül egy - másfél kiló krumplit megfőztem a szokásosnál sósabb vízben, majd leöntöttem róla a főzővizet, de csak annyit, hogy a maradék pont ellepje. Takarék lángra tettem, majd belekevertem úgy fél kiló lisztet a dagasztóval. Utólag elgondolkodtam rajta, hogy jobb lett volna magasabb falú lábost választani, mondjuk fazekat, mert így a konyha csupa liszt lett, és a forró krumpli fröcsögése sem volt túl simogató érzés. A lisztet egyébként nem kell sajnálni, minél több megy bele, annál jobban összeáll majd a tészta. Akkor lesz jó, ha nagyon nehezen keverhető (értsd: a fakanál meg sem mozdul benne), kicsit  nyúlós karamell állagú, ízre nem túl krumplis masszát kapunk. Utolsó lépésként serpenyőbe a forró olajba tépkedem a masszát és megpirítom. A végeredménnyel mindenki elégedett volt. íme:

Sajtos fasírozott vajas burgonyával és paradicsomsalátával

A húst ugyanúgy készítjük, mint egy sima fasírtot: fél kiló darált húst összekeverünk két áztatott zsemlével, kb. egy evőkanál őrölt pirospaprikával, egy apróra vágott vöröshagymával, pár gerezd fokhagymával (szintén nagyon apróra vágva), sózzuk, borsozzuk, majorannát is tehetünk bele, és ne felejtsük ki a kötőanyagot, a két tojást se, nekem majdnem sikerült. egy jénait kizsírozunk, majd zsemlemorzsával is bebiztosítjuk, hogy ne éghessen oda. A felét a masszának a tálba tesszük, majd fél ujjnyi szeletekre vágott füstölt sajtszeletekkel borítjuk. Ezután rátesszük a massza másik felét, megkenjük tojással és mehet a sütőbe körülbelül egy órára.
Ehhez készítjük el újburgonyából a köretet. A kb. fél kiló burgonyát vékony karikákra vágjuk, majd mint a rakott krumplit, egy hőálló, kivajazott edénybe tesszük. Leöntjük a kb. másfél deci tejből és fél kocka olvasztott vajból, sóból és borsból álló öntettel, befedjük alufóliával és kicsit kevesebb, mint  húsz perc alatt készre sütjük. A sütés felénél levehetjük a fóliát, hogy a felesleges tej elpárologjon.
A saláta pedig egyszerű, ecetes lét készítünk (1,5 dl. ecet és 1 l. víz víz), ízesítjük kis sóval (teáskanál), sok cukorral  (3 evőkanál) szeletelünk bele paradicsomot, belerakunk egy előre felkarikázott és lesózott hagymát és  a végén beleszelünk egy kis petrezselyemzöldet. ÉÉÉs ennyi, nem túl bonyolult, de nagyon finom:).

Egészséges és finom

Husi:

2 csirkemell nagyobb kockákra vágva, sózva, borsozva (nagyon finom a fűszermalmos színesborssal) ízlés szerint, leöntve egy kis olívaolajjal. Körülbelül 20 percig állni hagyjuk. Majd kevés forró olívaolajon megpirítjuk egy kicsit, és amikor kifehéredett, akkor hozzáöntünk körülbelül 1-1,5 dl. fehérbort, lefedjük és pároljuk. 

Meleg saláta: 

Felkockázunk egy cukkinit, egy padlizsánt, 4-5 nagyobb fej gombát és a boltban is kapható, de otthon is elkészíthető fokhagymás-zöldfűszeres fűszervajon megpároljuk.

Hideg saláta: 

3 fej paradicsomot, egy csomag kis mozzarellát és fél fej salátát felvágunk és összekeverjük bazsalikommal, némi oregánóval, kis sóval és öntünk rá egy kis olívaolajat.

 

 

Rakott krumpli kicsit másként: darált hússal

Megint ott tartunk, hogy spórolás van, meg hűtőleolvasztás, meg hasonló szépségek. Nem szeretem a nyarat, mert szinte semmi bevételem nincs, hiába dolgozom, a lakbért meg fizetni kell.
No de szerencsére otthonról kapunk szuper és friss kerti hozzávalókat, amiből garázdálkodhatok a konyhában. Így született meg a következő étel is:

Darált húsos rakott krumpli
Először is megfőztem néhány nagyobb szem burgonyát héjában, csak úgy, mintha sima rakott krumplit készítenék. Aztán persze meghámoztam.
Elkészítettem a ragut, amihez egy csomag pulyka darát húst használtam. Először egy fej vöröshagymát apróra szelve olajon megpirítottam, majd beletettem a darált husit, sóztam, borsoztam, tettem bele még maradék gyros fűszerkeveréket és belekockáztam 2 aprócska házi paradicsomot a héja nélkül, csak hogy ne maradjon meg. Aztán úgy döntöttem, hogy némi olasz fűszer nem árt neki, így került bele kis oregano és bazsalikom is Eztán kis vízzel felengedve puhára főztem a husit. Mikor kész volt a ragu, egy jénai üvegtálba kis olajat öntöttem, szeltem rá egy réteg krumplit, kicsit sóztam, ment rá a ragu, arra kis tejföl, arra egy kevéske vékonyra szelt bacon kockázva, és egy kis só, majd újra krumpli. Ismételtem a folyamatot, amíg a tál meg nem telt. Utolsó réteg a krumpli volt, arra ment a megmaradt tejföl (összesen egy nagy pohárral fogyott el), kis só, és az egész tetejére a múltkorról megmaradt füstölt sajtot reszeltem. Isteni volt! Felkerült a rendszeresen készítendő ételek listájára.   

Nézzétek el, de a képek ritka rossz minőségűek lettek:(.

Finom és egyszerű...

Igaz, hogy nekem kéne kicsit fogynom, és mégis a pénztárcám vette magára ezt a terhet, és sokkal sikeresebb is, mint én a jelen témában, de hát akkor is, enni azért mégiscsak kell!
Körülnéztem, mi van itthon! Nagymamámtól maradt még egy kevés újkrumpli, a kisebbek, amiket én sokkal jobban szeretek, mint az óriásokat. Eldőlt, ebből kellene valamit alkotni!
Hát olyan, de olyan finomság készült!!!
Párom édesanyjától kapott egy szuper teflonos serpenyőt születésnapjára, aminek két fémfüle van, tökéletes, egyszerűen imádom, azóta szinte csak azt használom:)! Egy nagyobb hagymát karikákra szeltem, és kevés olívaolajon megpirítottam. Ebbe három vékony szeletke kockázott szalonnát tettem, majd ment bele a maximum félbe vágott újkrumpli. Nyomtam bele egy kis fokhagymát, tettem bele épp egy csipetnyi sót, majd felöntöttem egy kis vízzel, tettem még bele petrezselyemzöldet és fedő alatt félig puhára pároltam. A víz még nem teljesen párolgott el belőle, mikor levettem a gázról, mertem rá kb. egy pohár tejfölt (nem kevertem el) és reszeltem füstölt sajtot sajtot a tetejére. Lefedtem alufóliával és még egy kis időre (kb. 20 perc) a sütőbe tettem. Mikor lejárt az idő, levettem a fóliát és rápirítottam a sajtot, de azért vigyáztam, hogy kicsit leves maradjon. Egyszerűen fenomenálisan finom!
Mondjuk én nem szeretem a borsot, de páromnak tuti frissen őrölt borssal fogom tálalni, ha hazaér:)!

Paprikáskrumpli

Tudom, ennek az ételnek a receptje mindenkinek a könyökén jön ki, de ez most annyira jól sikerült, hogy muszáj megmutatnom!

Kellett hozzá 5 közepes méretű burgonya felkockázva, egy paradicsom meghámozva, egy fél paprika ici-picire felvagdosva, egy közepes fej vöröshagyma szintén nagyon apróra vágva, meg egy fél szál kolbász, aztán só, bors, pirospaprika.
Kevés olajon megpirítottam a hagymát, beletettem a karikázott kolbászt, kicsit kavartam rajt, beletettem a paradicsomot és a paprikát, öntöttem rá pirospaprikát, kis vizet alá, aztán ment bele a krumpli, sóztam, borsoztam, összeforgattam, és utána felöntöttem vízzel. Így fődögélt szépen takaréklángon egy jó ideig, míg úgy nem tűnt, hogy minden megfőtt benne. Néha a legegyszerűbb megoldások a legjobbak:).
Savanyú uborkával szoktuk enni, meg kenyérrel, és én néha még rántottával is, igaz akkor hagyom a kenyeret:).