Otthon is megünnepeltük ám a szülinapomat, és mindenképpen szeretném nektek elújságolni, milyen volt.
Először is édesanyám annyi kocsonyát készített, hogy megszámolni sem lehetett a tányérokat. És nem ám csak bürkés-körmös kocsonyát, neeem. Volt abban mindenféle füstölt és nem füstölt husi is! Isteni volt, egész hétvégén azt ettük, és nem azért, mert muszáj volt, hanem azért mert jajj, de finom volt. Egy kicsit sajnálom, hogy nem készült róla kép. A főzés maga pénteken este-éjjel történt, csakúgy, mint a kimerítés. Így reggelre már meg is szilárdultak a kicsikék. Ez volt a reggeli. Ez után a fiúkkal elmentünk a mamához, mert az karácsonyi ajándékot le kellett festeni. Majd mutatok itt a blogon előtte-utána képet. Ehhez mondjuk nem kellettem volna, de a mamánál lenni jó, úgyhogy nem volt kérdés, hogy én is megyek. Mint később kiderült ezt nagyon jól tettem, hiszen addig otthon készült a születésnapi tortám, ami szintén megér egy misét, de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a mamánál még jól meg is ebédeztünk. És hát olyan, de olyan finomat ettünk!!! Gyengébb idegzetűek most ne olvassanak tovább! Még nyáron talán vittünk a mamának két nyuszit, Gyömbért és Kommandóst. Gyömbér szép vörös szőrű férfivá cseperedett, míg Kommandós terebélyes fekete-fehér nyúlhölgy lett pár hónap alatt. A probléma ott kezdődött, amikor a két ifjú elkezdett egymással hmm...ismerkedni. Nagymamám pedig nem akar télire nyuszikat, így nem volt kérdés, hogy a sorsuk előbb utóbb a családi asztalon fog beteljesedni. Én ezt nem is olyan nagy titkon reméltem már, mikor elhoztuk őket az alomból. Nem tudom, ettetek-e már nyúlhúst, ha nem, mindenképpen kóstoljátok meg! Isteni, főleg ha jól van elkészítve. És úgy képzeljétek el, hogy a két nyuszi kiszolgált egy egész családi ebédet, értve ez alatt a jelenlévő 7 családtagot (ebből 3 férfiember) plusz még az otthon maradottaknak is jutott. És az ebédet is egésznek értsétek! A nyúlhúslevest követte a nyúlpaprikás és a nyúlpörkölt, és a főétel fokhagymás sült nyúl volt.
Az ebéd után az egész család levonult Misefára, hogy meg legyek köszöntve. Kávéztunk, aztán jött a torta! Hát, mit mondhatnék? Gyönyörű volt. Még régen mutattam huginak egy képet, és ő az alapján készítette el a dekorációját. Nézzétek, milyen csodás. Természetesen édesanyám készítette a belsejét és vonta be a tortát a kalandosan megszerzett cukrászbevonóval (köszi András:)). Mandulakrémes volt a belseje, és futtában készült, mert pénteken még a hazaérkezésünk előtt meg kellett lennie, hogy ne gyanakodjak. Persze a mi családunkban már nincs olyan, hogy ne gyanakodna az ünnepelt, hogy lesz torta, de az ilyen kis látszatdolgok akkor is nagyon fontosak!
Torta kívülről-belülről
A tortát pedig hatalmas nagy hűtőláda (40 literes) követte, tele ajándékokkal.
Kettőt egy csapásra... láda, mint csomagolás és mint ajándék
Kaptam egy édesanyám által megbuherált Zalai Hírlap címlapot, és rengeteg konyhai kütyüt, többek között a hőn áhított üveges turmixgépet! Nem akarom felsorolni, mi minden lapult a dobozban, nem is az a lényeg, hanem hogy mindenki benne volt, és az, hogy én is olvashattam az újságot bontogatás közben, és hogy ismét jó hangulatú szülinap volt, amire gyerekpezsgővel koccinthattunk.
Aztán nagybátyáméknak a hóhelyzet miatt el kellett menniük, de közben meg befutottak Pistikéék (családi barátok) és velük iszogattunk, játszottunk, beszélgettünk, sőt jól meg is fürdettük egymást a hóban, csak úgy, mint a régi szép időkben.
Azt elmondhatom, hogy nagyon jól sikerült, kerek egy nap, jó szülinap volt.
Jah, és másnap párom szülei is megköszöntöttek, bonbonnal, és horgolós könyvecskével, meg horgolótűvel, meg horgolós fonállal. Ez jelzés volt az univerzumtól, mert hát múlt karácsonyra ugyanilyen csomagot kaptam öcsköstől, de sajnos nem volt érkezésem nekiállni tanulgatni. Most viszont már semmi nem állíthat meg, hogy elsajátítsam legalább az alapokat. Pláne azért mert párom édesanyja gyakorlatban is megmutatta, hogy kell, és csak úgy fejből rittyentett egy cuki hópihét, fél óra alatt!
Hát így lettem én 25 éves ... azt hiszem, az idei beszámolóknak vége, jövőre ugyanitt, csak épp akkor a 26.-at.
