Borban párolt hekkfilé currys mártással

Tudom, nagyon flancos nevet adtam neki, de higgyétek el, pofon egyszerű az elkészítése, és még egészséges is!

Az egész ott kezdődött hogy párommal nagyon rákattantunk a hekkre. Igaz csak fagyasztottan jutunk hozzá, de minden héten legalább egyszer készítek belőle valamit, és hát a panírozott hekktörzs kezdett unalmassá válni.A történethez az is hozzátartozik, hogy mostanában új gyümölcsöket próbálunk ki, és legutóbb a csillaggyümölcs vándorolt a kosarunkba (karambola), amiről a legfontosabb tudnivaló, hogy olyan semmilyen íze van. Legalábbis annak a példánynak, amit mi kifogtunk. Olyan egyszerű citromos, de meg mégsem elég savanykás. Kidobni nem akartuk, megenni nem ment, gondoltam, valami vagány szószt csinálok belőle. Így lett igazán fényűző az az egyszerű vacsora, amit, ha az ízeket jobban kedvelitek a kinézetnél, akkor citrommal tudtok helyettesíteni:)!

Következzen hát a recept:
Kicsit több mint fél csomag fagyasztott hekkfilét kiolvasztottam, egy üvegedényt kibéleltem alufóliával. Az alufóliára egy kis olívaolajat öntöttem, egy fej vöröshagymát apróra vágtam és ráterítettem, a karambolát felcsillagoztam(?) és a hagymára fektettem (még egyszer mondom, egy egész citrom felkarikázásával sokkal értékesebb ízélményhez juttok szerintem, és nem utolsó sorban nem kell a végén a szószba olyan sok citromlevet öntözni), erre ment egy kis bors, egy kis só, majd a halacskák, aztán megint egy kis só, egy kis bors, és végül az egészet felöntöttem egy deci száraz fehérborral és még egy deci vízzel. Az egészet lefedtem alufóliával és előmelegített sütőbe tettem, ahol 20 perc alatt puhára párolódott a hekk. Eztán jött a neheze.

Az alufóliában sült halat én úgy szoktam készíteni, hogy az alufólia a sütés közben sütőzacskóként funkcionál, tehát nem csak egyszerűen a tepsi alján és tetején van, hanem teljesen bebugyolálom vele a halat. Ebből a "zacskóból" nem túl szépen, de azért kiszerencsétlenkedhető a lé, amire a mártáshoz szükségünk lesz. Igen ám, de természetesen a zacskó szétjött sütés közben, így elég vicces és kupis volt a végére a konyha, de sikerült a boros-karambolás-hagymás-fűszeres hallevet egy serpenyőbe szerencsétlenkednem úgy, hogy a halacskákat közben egy másik edénybe pakolva próbáltam melegen tartani. 

Amíg sült párolódott a hal, 1,5 dl.-es főzőtejszínt összekevertem egy lapos evőkanál liszttel, reszeltem bele egy kis gyömbért, majd hozzáadtam egy teáskanál curryport. Ezzel habartam be a forrásban levő hallevet, citromlével a kellő savanyúságúra állítottam, majd kis sót és borsot adtam hozzá. Most hogy írom a bejegyzést, eszembe jutott, hogy lehetett volna épp hogy egy kis mustárt is beletenni, de sebaj, mert lesz legközelebb is, és akkor nem felejtem ki.

Szóval ennyi lett volna a flancos vacsoránk, illően rizzsel tálaltam volna, ha nem kívántam volna inkább a hasábburgonyát, így az lett a köret.        

A karambola hozzájárult ugyan a látványhoz, az ízhez azt hiszem, kevésbé, de most, elnézve a képeket, szerintem citromkarikával a tetején pont ugyanilyen mutatós lett volna.

Indiai gasztrokalandozás

Mindig is híve voltam az új dolgok kipróbálásának, legyen szó igazából bármiről. Úgy vélem, egyszer át kell élni, hogy el tudjam dönteni, jó-e az nekem, vagy sem. Így vagyok az ételekkel is, annyi minden van, amit szeretnék kipróbálni. Néhány egyszerűbb is [már magyarországi hozzáférés szempontjából], úgymint macaron, békacomb, kagyló, és néhány bonyolultabb is, mint pl. kígyóhús, esetleg nagy madárpók sütve. Csótányt és bogarat mondjuk nem ennék, de nem azért, mert nem vagyok rá kíváncsi, hanem mert van ez az ízeltlábú-fóbiám.
No de nem is ez a lényeg, hanem hogy megkerestek a fűszeráruház.hu-tól, hogy küldenének nekem fűszermintát. (Amúgy az oldal és az ötlet zseniális, érdemes oda benézni.)Választhattam, hogy melyik nemzet konyhájának mintafűszereit kérjem, volt olasz, kínai, arab, stb. Hát engem az indiai vonzott legjobban. Miután elküldtem a válasz e-mailt, elbizonytalanodtam, hogy vajon jól választottam-e, hisz még sosem próbáltam azt az ízvilágot, a curryt is csak hírből ismerem. Hát, fogtam magam, hogy legalább szokjam, vagy kicsit közelebb hozzam az ízeket, keresgéltem kicsit neten, mit is lehetne. Aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy szegény ember vízzel főz, én meg azzal, ami épp van otthon. Meg már hallottam, hogy van ilyen, hogy ananászos csirke. Úgyis átvisszük ismerősökhöz, ott meg bármi is az, egyetemistáknál minden elfogy előbb-utóbb, szóval nyugodtan kísérletezhetek. Hát, a végeredmény szerintem nagyon finom, kicsit érdekes és szokatlan lett.
Kevés olajon megpirítottam egy kisebb darab hagymát apróra vágva. Eztán az apróra vágott csirkemellet (egy nagyobb darab volt) beleforgattam, sóztam és jól megborsoztam, majd fehérre pirítottam. Rádobtam azt hiszem, két teáskanál curryt, szép sárga lett. Majd ráöntöttem egy konzerv kockázott ananászt, és annak a  levét (igaz, csak a felét, mert a másik felét megittam). kis vízzel még megtoldottam, fedőt tettem rá, levettem takarékra, és kb. fél órán keresztül még pároltam. Rizzsel tálaltam, pontosabban csomagoltam el.