Epres torta - koli verzió

Ez sem mai darab, de azért hátha ad egy kis ötletet számotokra is:)!

************************************************

Mea culpa, mert olyan konyhai bűntényt követtem el, amit rettenetesen szégyellek. Ez pedig nem más, mint a vásárolt csokis piskóta. Tudom, hogy erre nincs mentség, de azért elmondom, hogy tortát akartunk csinálni, gyorsan. Ámde a tortaformám - hogy valami kekszes-babapiskótás finomságot készíthessek, hiszen nincs sütő sem - még mindig nem érkezett haza, és csatos tortaforma nélkül ez túl nehézkes lett volna. Így maradt a bolti verzió, finom krémmel.
Nem volt annyira szörnyű amúgy, mint amire számítottam, de azért máskor, ha lesz rá lehetőségem, akkor inkább magam csinálom a piskótát is.

Tehát akkor a krém receptje:
2 tasak pudingport felfőztem 4 ek. cukorral (persze ez ízlés szerint variálható, csak ne felejtsük el, hogy az üdítő alapból is édes, szóval akár ki is hagyható a cukor), kb. 7 dl. Cappy eper üdítővel, némi citromlével (olyan fél dl.).
A növényi tejszínt felvertem (fél l.) és óvatosan a már kihűlt krémbe kevertem. Aztán utána már nem olyan óvatosan kevertem (konkrétan az elektromos habverővel). Egy kevés krémet félretettem díszíteni, a többivel pedig betöltöttem a tortát. Mivel csajosat-kicsit gyerekeset- akartam, hiszen egy 19 éves szeleburdi lánynak készült, ezért adta magát az ötlet és gumimacik kerültek a tetejére. Amúgy a gumicukorral díszítés szuperjó ötlet, mert vidám, mókás és látványos.

Ilyen lett, és bár tudom, hogy dekorálás területén van mit fejlődnöm, egészen elégedett vagyok a végeredménnyel.:

És az ünnepelt:

Pekándiós torta a'la Gordon

 Tényleg nem az ihlethiány miatt hozom át az érdemesnek tartott recepteket ide, hanem mert végleg törölni szeretném a régi blogomat. Furcsa is visszanézni, miket sütöttem-főztem pár évvel ezelőtt. Meglepődtem, hogy az egyik legfurcsábban sikerült torta (és az egyik kedvenc bejegyzésem) még nem került át. Így ezt hoztam most el nektek.

************************************

Imádom Gordon Ramsayt. Aki olvassa a blogot, az tudja, mennyire tudok örülni egy-egy könyvének. Ha kedvem van hozzá, akkor előveszem, és órákig képes vagyok nézegetni a képeket, elmorfondírozom azon, hogy hogyan készíteném el én az ő fogásait, milyen lehet az íze egy-egy különlegesebbnek számító alapanyagnak, bosszankodom a hozzávalókon, mert vagy túl drágák, vagy nem kaphatóak nálunk. Eddig azonban még nem jutott idő arra, hogy a tettek mezejére lépjek. Különleges alkalmat szerettem volna, tudjátok, mint amikor a szűz leány készül a nagy alkalomra, én is valami hasonló izgatottságot éreztem, és egyre csak halogattam a dolgot. Mert hát mi van, ha nem ízlik az étel, és csalódom kedvenc showman szakácsomban? (Tudom, ismerem az újságokban most szárnyra kapott híreket a csődbe ment éttermekről, és Gordon becstelenségeiről, de mivel nem ismerem személyesen, számomra akkor is megmarad idealizált örök kedvencnek.)
Egy szónak is száz a vége, a különleges alkalom az idei karácsony volt, amikor is anyai jóváhagyással és támogatással elhatároztam, hogy elkészítem a Csak könnyedén című szakácskönyvéből a pekándiós tortát fahéjas cukormázzal.
Már a neve is gyönyörű, igaz? És tele van mindenféle érdekes hozzávalóval, amit az előtt soha nem kóstoltam.
A projektet hosszú előkészítés előzte meg. Párom hozta hozzá a pekándiót Hamburgból. Tudni kell, hogy ez egy nagyon érdekes, szerintem egészen szép formájú dió, kicsit édeskésebb, mint a mi hagyományos diónk, de azért annyira bevallom, nem számottevő a különbség, szóval nyugodtan lehet helyettesíteni vele.
Aztán persze ott volt az édesburgonya, mint a torta alapja. Ettetek már? Én még soha. Nagymamám azt hitte, hogy ez a csicsóka másik neve, de elég volt beírni a netes keresőbe, hogy gyorsan lelombozódjunk. Aranyáron mérik, 1000 Ft-ot fizetett anya az egyik hipermarketben 2 db-ért (ennyit írt a recept). Igaz, rettenetesen finom, úgy néz ki, mint a nagyobb burgonyák, és olyan íze van, mint a legfinomabb és legédesebb sütőtöknek. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan helyettesíthető vele, és akkor talán olcsóbb lesz. Mi azért igyekeztünk autentikusak maradni, igaz, azért mégis helyettesíteni kellett egy fontos hozzávalót, méghozzá a Golden syrupot, mert nincs az az Isten, hogy 2000 Ft-ot kiadjunk 3 dl folyós tömény édesért. Vidéken pedig csak ilyen áron van sajnos, de tökéletesen megfelelt helyette a méz is, amit egyik ismerősünk termel.
Így már majdnem minden készen állt a nagy mutatványhoz, hát nekiláttunk. Azért voltak fura dolgok még a receptben, de erről majd csak szép sorjában.
Első lépésként tehát puhára sütöttük anyával a 2 db közepes méretű édesburgonyát (190 fok, gs: 5. fokozat 30-40 perc). Nagyon finom illata volt, és kb. fél óra alatt puha is lett, de azért biztosra mentünk és még 10 percet bent hagytuk. [Tudni kell, hogy Gordon receptjei rettentő pontosak, hőfok, mennyiség és idő tekintetében is, de ha nem üzemi konyhánk van, vagy nem rendelkezünk a legkiválóbb eszközökkel, akkor nem is érdemes ezekkel dolgozni. Így maradt a sok éves tapasztalat anya részéről és a kreatív improvizálás az enyémről. Minden esetre az erre való utalásokat zárójelben azért közlöm.]
Második lépés, a tészta legyúrása, ami gyakorlatilag egy nagyon nem édes fahéjas linzertészta volt. Ez szuperül sikerült! Össze kellett gyúrni 300 g lisztet, csipetnyi sót, fahéjat (fél g a recept szerint) 15 g kristálycukrot, 150 g hideg vajat, 1 tojás sárgáját és 1-2 tk. vizet. Gordon persze mindezt robotgéppel csinálta, nekünk nem volt. Azért így is összeállt a tészta. Fél órára a hűtőbe kellett tenni, pihenni. Utána nagyon vékonyra ki kellett nyújtani, és kibélelni  vele egy 20 cm. átmérőjű és 5 cm magas edényt úgy, hogy a szélei kicsit túllógjanak. Ha nincs ilyen edény, akkor persze bármilyen másik is jó, mi tortaformát béleltünk. Aztán itt kihagytuk azt a lépést a sütőpapírral és szárazbabbal és inkább csak kicsit kilyuggattuk villával, még 20 percre hűtőbe tettük, majd elősütöttük.(10perc, 190fok, majd ezt követően, miután kivettük, akkor a sütőt 160 fokra, azaz 3as fokozatra állítjuk)
Ez után jött a töltelék elkészítése: az édesburgonyát félbe vágtuk és (Gordon itt mindent robotgépbe kanalazott, mi meg egy szimpla tálba) és krumplinyomóval összetörtük. Beletettük a cukrot (50 g barna cukrot és 50 g kristálycukrot). Észrevettétek, hogy minden grammban van megadva??? Ez iszonyatos kiszúrás, majd meglátjátok, hogy miért.  Bele kellett volna tenni még FÉL tanyasi tojást felverve. Most komolyan, FÉL??? Szóval mi egészet tettünk, igaz kicsit. Került bele még 2,5 dl. zsíros tejszín (mivel mililiterben volt megadva, ezt nagyon benéztem, hiszen a recept 25 ml.-t írt és én ezt lazán 2,5 dl-nek fordítottam. Szóval ha úgy gondoljátok, elkészítitek ezt a sütit, akkor erre figyeljetek!!!!!!!!!)
25 g puha, sózatlan vaj, 1 tk. vaníliakivonat, (1/4 tk.) őrölt fahéj, csipetnyi őrölt fűszerkeverék (itt egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy provanszit tegyünk bele vagy mézeskalácsosat, végül az utóbbi mellett döntöttünk) és egy csipetnyi frissen reszelt őrölt szerecsendió. Ezt a masszát jó egyenletesre kevertük.
Következő lépés volt az elősütött tészta széleit egyenesre vágni és beletenni a tölteléket.
Jött a fahéjas cukormáz. A cukrot (150 g barna), a golden syrupot mézet (75 ml.) a felvert tojást (másfél helyett itt is egyet használtunk) a 30 g sózatlan vajat, 2 tk. vaníliakivonatot és a fahéjat (tetszés szerint) egy tálban simára kevertük, majd egyenletesen a töltelékre kentük. Elrendeztük rajt szépen a pekándiót, és sütőbe tettük.(1 és háromnegyed óra, 160 fok).
Igen ám, csakhogy sütöttük ennyit, és semmi foganatja nem volt. Okés, a teteje szépen pirult, de a késpróbát nem állta ki. Végül két és fél óra sütés után este 11-kor azt mondtuk, hogy ennyi, kikapcsoljuk a sütőt, úgyis azt írta a recept, hogy hagyni kell a formában kihűlni a sütit, és aztán utána lehet tálalni, szóval az éjszakára benn hagytuk, várva a csodát, és másnapra lőn csoda, megállt a torta, szeletelés után pedig nagyon finom lett. Igaz, kicsit tömény, szóval nem lehet gyorsan az egészet felfalni, de tejszínhabbal tálalva igazán karácsonyi finomság.
A konklúzió: bár bonyolultan írtam le, nem egy nagyon macerás torta, igaz, elég drága, de okosan gondolkodva meg lehet úszni kicsit olcsóbban is (pl. vaj helyett margarin és amiket még fentebb írtam). Lényegében egy linzer, egy mindent bele krém és egy szirup, dióval kirakva. Megéri elkészíteni.
A lényeg pedig: bár többet vártam (első éjszaka ugye), azért csalódott sem voltam, sőt! Továbbra is szeretlek, Gordon Ramsay!

Szülinapi kávés-csokis torta

Találtam elfekvőben mégis egy képet, hogy hogyan is nézett ki anya tortája már a díszítés után, de még a forma levétele előtt...nem túl jó kép, a hűtőbe fényképeztem be csak úgy. Nem tudom, hol járhatott az eszem.

Azért nagyon finom lett, sokan dicsérték, meg annyira talán nem is lett csúnyácska, ahhoz képest, hogy teljesen készen voltam, mikor csináltam.

Ihletet a csokilikőr tortából merítettem, mert azt azért nehéz elrontani, hacsak a zselatin nem rakoncátlankodik, meg annyira sok macera sincs vele. Azt a receptet egyébként ITT találjátok.

Először is sütöttem 3 tojásból egy kakaós vizes piskóta alapot.Megvártam, amíg kihűlt, majd visszatettem a formába és a szélén körberaktam "cölöpökkel", amik ilyen Lidlis bonbonetti szerűségek, amiknek a fele étcsokiba van mártva. Persze lehet használni babapiskótát is, de azért mi inkább flancoltunk kicsit ezen a jeles eseményen.

Ezt követően kikevertem öcskös segítségével a krém alapját, ami 3 tojás sárgájából, 10 dkg vajból és ugyanennyi porcukorból állt. Aztán kettévettem.

Közben húgocskám segített és olvasztotta a krém ízét adó maszórikat sorban. Az első egy tábla étcsoki volt egy kis tejszínnel hígítva, természetesen gőz fölött. Ezt követte a másik maszóri, a tábla fehér csokoládé kb. másfél dl. kávéval. Hogy hűlés közben egyik se dermedjen meg, az étcsokisat az öcsém, a fehércsokisat a húgom kevergette. Én eközben felvertem a kb. fél liter tejszínt (szigorúan Hulala) a por zselatinnal, és a tojások fehérjét is jó keményre.
Amikor kész voltam, jött az összerakás. Először az étcsokit kevertem össze az egyik adag tojásalappal, majd a fehércsokit. Itt elkövettem egy óriási hibát, ugyanis úgy gondoltam, hogy nem elég kávés, fogtam a maradék lefőzött kávét és jól beleborítottam. Csak úgy melegen. Persze hogy nem kellett volna. Ha ti is kávétlannak érzitek a fehércsokis maszórit, akkor inkább gőz fölött öntsetek hozzá még, vagy már az elején is lehet két decivel indítani a kávé mennyiségét, csak arra figyeljetek, hogy NE ÖNTSETEK SIMA FŐZÖTT KÁVÉT MELEGEN A KRÉMBE, mert úgy kicsapódik, mint annak a rendje. No de azért annyira nem volt ám vészes a helyzet, a végén nem is lehetett észrevenni, csak az étcsokis krémhez képest volt kicsit más a kinézete.

A lényeg a lényeg, hogy a maszórikat összekevertem az alapokkal, aztán a tojásfehérjét is kettéosztottam, meg a tejszínt is ketté osztottam, és elkevertem a krémekkel. Így lett két különböző ízesítésű, alkoholmentes krémem. Az étcsokis ment a torta aljára, a fehér csokis meg a tetejére. Hűtőbe tettem úgy két órára.

Amikor megdermedt fogtam még egy kis Hulalát, felvertem, és az egyik részét megpróbáltam pirosra színezni, de csak rózsaszínig jutottam. Pedig öcsém kérésére 50-es közlekedési táblának akartuk dekorálni a tortát. Így csak egy félresikerült 50-es tábla lett, kicsit rózsaszín, kicsit hiányos, de a miénk.

 A hűtős kép

 Ilyen volt rétegezve

Itt pedig kicsit látszanak a cölöpök is, amik aznap egyébként szorosan álltak ám:)!Pont 2 doboz kell egy átlagos tortaforma kirakásához.

Homokba túrta a vakond

Hát, nem ez a legjobban sikerült tortám, de azért szerettem volna megmutatni, no meg majd a következőt, hogy az már majd mennyivel jobban sikerül.

Első hibám az volt,hogy nem este 8-kor kellett volna nekiállnom a sütésnek.

Első körben sütünk egy piskótát tortaformában 4 tojásból. Nem sajnáljuk belőle a kakaót. Nekem édesanyám azt tanította, hogy minél több a kakaó a piskótában, annál esélyesebb, hogy összeesik. Ráadásul sötétebb lesz a piskóta, miután kisül. Ezért hát én sem szoktam eltúlozni a dolgot, de azon azért meglepődtem, hogy ezúttal mennyire szűkmarkúan sikerült bánnom a barna porral. Párom, mikor meglátta, megkérdezte, hogy ez így most akkor homokbavakondtúrástorta-e.

Közben felfőztem egy vaníliapudingot 3 dl tejjel és 3 evőkanál cukorral. Legközelebb lesz az 4 is.

Amikor kész a piskóta, kikapartam a belsejét egy villa segítségével, de úgy, hogy karimát hagytam, meg egy vékonyka aljat neki. Meglepően egyszerűen ment a művelet, igaz, még meleg volt a piskóta. És sehol nem szakadt át! Itt megveregettem a vállam. Ezt követően fogtam néhány banánt, meghámoztam, félbevágtam, majd másik irányba is, és a piskótára fektettem őket. A maradékot, ami nem fért a tortára, jól behabzsoltam. Már megérte ezzel a tortával bajlódni:).

Itt követtem el a legnagyobb tortakészítési bakit: nem HULALA tejszínt használtam. Így felverni sem sikerült, még habfixálóval sem és a száraz zselatin sem volt a legjobb ötlet, mert az így kapott pudinggal kiegészített krém csomós maradt, meg olyan furi állagú.

Tehát itt akkor a helyes verzió: kb. 4 dl. Hulala tejszínt felverünk, összekeverjük a pudinggal csomómentesre, reszelünk bele egy kis étcsokit, vagy tortadarát szórunk bele, zselatinnal fixáljuk, majd kis sűrűsödés után a banános piskótára halmozzuk. Ezt követően fogjuk a kikapart piskótát és a torta tetejére szórjuk, kicsit megnyomkodjuk, majd mehet a hűtőbe.

Annak ellenére, hogy nem lett tökéletes a torta, és én csak 2 szeletet ettem belőle, a párom két nap alatt eltüntette, szóval lesz még időm tökéletesíteni a receptet!

Februári szülinap

Húgom és öcsém ikrek. Bár szinte semmiben nem hasonlítanak egymásra, az ízlésvilágukat is beleértve: öcsém imádja az édességet, illetve a hízlalós kajákat, húgom az egészség megszállottja, és ha teheti, akkor az édességek és sütemények terén is válogat, vagy épp csak hogy megkóstolja azokat, leszámítva talán csak a csokit.
Most is csak azért utaztam haza - persze ez a csak azért enyhe túlzás, hiszen köszönteni mindenképp mentem volna - hogy elkészítsek neki egy könnyed, nyári, nem túl hízlaló narancstortát. Tudom, lassan lehet élni a gyanúperrel, hogy csak narancsos tortákat tudok készíteni, de igazából csak nagyon szeretjük ezt a gyümölcsöt.
Tehát a torta:

Egy kerek tortaformában megsütünk egy lap piskótát (ez lehet vizes piskóta is, de az egyszerűbb és hagyományosabb 3 tojás, 3 ek. liszt, 3 ek. cukor is megteszi). Miután kihűlt a lap, visszahelyezzük a tortaformába, majd a széleit körbe rakjuk babapiskótával. Kicsit nekem össze kellett nyomni a tésztát, mert hűlés közben nem ment össze eléggé. Tehát, miután körberaktuk a formát, nekiállhatunk a krémnek: leturmixolunk kettő vagy három savanykásabb, a héjától és a fehér rétegtől gondosan megtisztított narancsot 2 ek. (ez lehet ízlés szerint több vagy kevesebb is) citromlével, egy pohár natúr joghurttal és 2 lapos ek. (ez is lehet ízlés szerint több vagy kevesebb) porcukorral.  Ezután felverünk fél liter tejszínhabot, miközben egy csomag zselatint (biztos ami biztos alapon) felforralunk 1 dl. vízben. Mikor minden hozzávaló készenlétben leledzik, akkor összekeverjük őket, majd a babapiskótával kirakott tortaformába öntjük. Hűtőben 2 óra alatt biztosan megdermed, utána narancsokkal borítjuk.

Azért azt is el kell mondanom, hogy még hugi ezt a tortát, és 18 éves szülinapos lévén aktnaptárat és bacardi breezert kapott, (öcskös ugyancsak), azért öcsém tortája kissé profibbra sikerült, anya Charlotte tortát sütött [recept előbb-utóbb olvasható lesz a tecasut.blogspot.com-on]. Íme a kettő egymás mellett:

Gyöngyi mennyországa

Ezt a tortát anya kedvenc barátnője, Gyöngyi készítette egyszer, mikor vendégségben voltunk nála. Innen való a név is, hiszen fantasztikusan finom, nincs vele sok macera, és még sütést sem igényel. Az eredeti neve talán négy emelet mennyország
A hozzávalók listája sem túl hosszú. (1 csomag Győri édes kakaós keksz, 15 dkg. háztartási keksz, 5 dkg.margarin, 25 dkg túró, 5 dl. Hulala!, 0.6 dl. tej, 2 csomag vaníliapuding, 3 ek. kristálycukor, porcukor ízlés szerint, 1 tábla tejcsoki, citromhéj)
Kell hozzá egy kör alakú tortaforma, amibe emeleteket fogunk belesimítani a következő sorrendben:

• egy zacskó (18 dkg. Győri édes) kakaós keksz ledarálva, 2,5 dkg. margarinnal és némi tejjel összegyúrva. Csak annyi tej kell bele, hogy masszává álljon. Ezt belenyomkodjuk a tortaformába.
• 15 dkg. háztartási keksz ledarálva, 2,5 dkg. margarinnal és némi tejjel összegyúrva, édesszájúaknak ízlés szerint lehet bele tenni egy kis porcukrot is. Az eljárás ugyanaz, mint az előző rétegnél, ezt is belenyomkodjuk a formába. 
• a 25 dkg. túrót 1,5 dl. tejszínhabbal (tehát felvert tejszínnel), némi citromhéjjal és ízlés szerint porcukorral összekeverjük, majd rásimítjuk a kekszes rétegre. 
• a két csomag vaníliapudingot felfőzzük a maradék tejjel és a három evőkanál cukorral, majd megvárjuk, míg kihűl, és aztán rákenhetjük a túrós emeletre. Hűlés közben kevergessük. Ha a főzést meg akarjuk spórolni, akkor lehet használni Gála kikeverős pudingot is. Az úgyis hideg alapból. 
• A megmaradt tejszínhabot (mert ugye felvertük azt a fél litert egyben, és úgyis csak találomra mértük ki előzőleg a másfél decit) rákenjük a vaníliapudingra. Itt lehet habnyomót is használni. 
• A csokiból ízlés szerint reszelünk a torta tetejére. 

Mikor ezzel is készen vagyunk, pár órára (nálam egész éjszakát töltött hűvösön) a hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen. Mielőtt tálalnánk, vágjuk körbe a szélénél, nehogy a formához ragadva boruljon az egész koncepció.
Ilyen lesz:

Papamaci 30 éves

Bizony, bizony, nem elég, hogy megnősült, képes még öregedni is:). Persze mindezt a legnagyobb szeretettel állítom róla, mert most, hogy eljött ez a kerek évforduló, eztán csak fiatalodni fog:). Mea culpa, hogy a bulira nem tudtam elmenni, de azért illően megköszöntöttem ám. Oh, el is felejtettem, ti nem is ismeritek őt! Hát a legklasszabb zenész, a legjobb barát, a legszuperebb férj (bár nem tudom, kedves felesége egyet ért-e, de számomra ők az álompár, szóval nem szívom vissza az előző megjegyzést), a legnagyszerűbb ember, a legbulizósabb állat, a leglelkizősebb óriás és a legkedvencebb fogadott papamaci:).
Ennek örömére sütöttem is neki egy tortát. Olyat szerettem volna, ami kicsit szív- és lélekmelengető (főleg így télen, szóval az ízesítés fahéj-narancs-csoki), és látványos is, hogy ne csak átlagos legyen, mert hát ugye kifejtettem, hogy ő sem átlagos:). Engedélyt kaptam, hogy feltegyem a blogra a tortát és a receptet, szóval most ezt a bejegyzést olvashatjátok!

A torta alapja négy tojásos vizes piskóta kakaó és fahéj ízesítéssel, ami úgy készült, hogy a 4 tojást 4 ek. cukorral felvertem, és mikor már olyan szép fehéres é kemény volt, lassan adagolva hozzáhabverőztem 4 kanál hideg vizet. Közben egy kis tálban összekevertem a száraz hozzávalókat: 4 ek. liszt, 1 zacskó sütőpor, ízlés szerint fahéj és kakaó, majd óvatosan a habba kevertem, téglalap alakú tepsiben zsírpapíron megsütöttem. A folyamatot megismételtem, mert szeretem a lapokat külön kikeverni, így biztosan nem esik össze a második vagy harmadik lap sem. Tehát összesen két lapot sütöttem. Megvártam, amíg kihűlnek, majd a kívánt formára vágtam őket egy sablon segítségével. A kép alapján biztosan ki fogjátok találni, mi is volt az elképzelés:

A lapokat egymásra próbáltam. Nem, nincs megégve, a fahéj és a kakaó miatt tűnik úgy...
Tehát miközben hűltek a lapok, elkészítettem a krémeket. Kell hozzá kb. 4 dl. tejszín, amit jó keményre fel kell verni, aztán meg ketté kell választani. A krémek elkészítési eljárása megegyezik, csak az ízek mások. A pudingokat felfőzzük 2-3 ek. cukorral és 3 dl. folyadékkal, majd miután kihűltek, a tejszínt fele-fele arányban belekeverjük.
A csokikrém: 1 csomag csokipuding, 3 dl tej, 3 ek. cukor.
A narancskrém: 1 csomag vaníliapuding, 3 dl. narancslé (50%-os legalább), 3 ek. cukor.
A lapok megtöltése trükkös, mert először egy narancsot apró kockákra vágunk é azzal kirakjuk az alját, így:

Aztán betöltjük a krémet, csíkosan, egy célszerszámmal, ami sima nejlonzacskó, aminek ki van vágva a sarka. Ez után a torta így fog kinézni:

Ezt követően a másik lapot is ráhelyezzük, és az oldalát szépen bevonjuk a maradék krémmel, és még lesz egy kevés, csak úgy nyalogatni, és a maradék piskótával mártogatni is. Miután bevontuk az oldalát, egy keveset a tetejére is kenünk, mert erre kerül az étcsokimáz. Másfél tábla étcsokit kb 1 ek. vajjal gőz fölött felolvasztunk, majd rákenjük a tortánk tetejére. Ha ügyesebbek vagytok, mint én, akkor egyenletes lesz, és az oldalára is jutni fog. De ha nem sikerül tökéletesre, mint ahogy nekem sem sikerült, akkor se búsuljatok, mert a hibáktól lesz igazán szép és eredeti. És igen, ezzel csak magamat akarom vigasztalni.  A most már mázat kapott tortát tegyük kicsit hűtőbe, hogy a csoki megdermedjen, és addig foglalkozhatunk a díszítés előkészítésével, azaz a marcipán formázásával. Itt minden kreatívság megengedett, ami a formázó eszközöket illeti. A hurkapálcától elkezdve az utazó sakk-készlet fekete műanyag gyalogjáig mindent bevethetünk (ennél a tortánál legalábbis ezek kerültek használatba), hogy  tökéletesen imitáljuk a tartozékokat. A végeredmény pedig a következő lett:

Aki nem ismerné fel, annak segítség: ez egy gitár. Igaz, a bundok hiányoznak, és a mérete is inkább ukulele, a húrok nem feszesek (egyébként zacskós technika, narancskrém), de az ünnepeltnek tetszett és mindenkinek ízlett. Egyszóval elégedett vagyok. BOLDOG SZÜLINAPOT, PAPAMACI!!!

.