Blogkóstoló 4. - Naspolyakonyha

Igaz, egy körről véletlenül lemaradtam, de most úgy döntöttem, igenis játszom! Chef Viki volt a háziasszony, és bár igazából augusztus 15 volt a  határidő, a szabadságokra és nyaralásokra tekintettel a határidő kitolódott.
Ennek én azért örültem, mert bár az étel készen volt és fotózva, de nem lett volna időm összehozni egy normális bejegyzést.

Tehát Fortuna Naspolyakonyhát szánta nekem, és hát leteszteltem. Ahogy eddig mindig, most is írnék pár szót, tapasztalatot a blogról pontokba szedve, aztán pedig megosztanám az általam választott receptet.

• Első kattintásra a blogon egy naspolyából készült ördögszerű lényecske fogad, az én monitoromon nem is látszik más, csak ez. Azért kiderül ám, hogy egy konyhába csöppentünk, hiszen a cím erről tanúskodik, és persze kis iránymutatással is szolgál:  erdőben, kertben, konyhában. (Aprócska észrevétel, hogy nekem kicsit jobban tetszene, ha középre lenne téve a kép, nem balra zárva, de azt hiszem, ez elég szubjektív dolog.)
• Ahogy lejjebb görgetünk, nagyon otthonos, hangulatos képet látunk, nagyon tetszik az elrendezés, a színek harmonizálnak egymással és a témával is. 
• A tartalomról első körben annyit, hogy nem megszokott, hanem különleges!!! Friss, szezonális alapanyagok, szokatlan ízkombinációk és kísérletezőkedv jellemzi a blogot, az összes receptben átjön a szerző egészségorientált gondolkodása. 
• Ide tartozik az is, hogy a blog célközönsége nem a városi karrierista nő, de még azt sem merném állítani, hogy a városi nő. Ez a blog azoknak készült, akik elkötelezettek a friss, házi alapanyagok, a zöldségek és bio táplálkozás iránt, vagy csak szeretnének egészségesen étkezni, akik rendelkeznek kiskerttel vagy falusi nagymamával, akik hisznek a szezonalitás erejében. 
• Rendben, ez egy kicsit patetikusra sikeredett, de higgyétek el, erről szó sincs. A  szerző írásaiból árad a szeretet, a főzés öröme, és az összes írása melegszívű. Amikor olvastam, szívesen látott vendégként éreztem magam.

Ajánlom mindenkinek akár csak egy bekukkantás erejéig, mert bár ez a konyha elég idegen számomra, vissza fogok térni, hogy kuriózumként néhány ételt és süteményt elkészítsek.

És akkor jöjjön egy recept a blogról:

Én nem szeretem különösebben a palacsintát, de ezt a receptet ki kellett próbálni! Nem csalódtam, isteni, felkerült a képzeletbeli menülistára.
Nem is változtattam rajta sokat, első körben csak annyit, hogy fél adagban csináltam, egy kisebb almával. Persze ettől állandóan leragadt, de végül egy kis liszttel orvosoltam a problémát, és utána tökéletes, ízletes desszert kerekedett belőle. Annyi kis észrevételem van, hogy ha édes almát választunk, akkor kevesebb cukor is elegendő.

A recept eredetiben:
25 dkg túró, 2 tojás, 4 púpos ek. liszt, 1 dl tej, 2 ek. nádcukor, 1 nagyobb alma reszelve, vaj a sütéshez

A tojást szétválasztjuk, a fehérjén kívül összekeverjük a hozzávalókat, a fehérjét felverjük, óvatosan beleforgatjuk a masszába, majd irány a serpenyő. Úgy készítsük, mint az amerikai palacsintát!

Tálalhatjuk mézzel, én rumos cukorsziruppal és friss almával tettem. A képek sajnos nem a legjobbak, mert este készültek, másnapra meg már nem maradt palacsinta. Nézzétek el nekem!