2012. augusztus 5., vasárnap

Tavaszi újburgonyaleves gombával

Mi van akkor, ha valaki nagyon nem szereti a leveskockát? Találkoztatok már olyannal, aki nem hajlandó használni, mert egészségtelen és fúj és jaj?
Persze ez egyéni passzió, amitől nem dől össze a világ, mert ugye nagymamáink is anélkül készítették a finomabbnál finomabb étkeket, tehát ez alapjában véve nem hiba. De ha már egyszer ragaszkodik az ember ahhoz, hogy mesterséges anyagok nélkül is ehető, sőt mi több, ízletes  legyen a leves, akkor annak egyetlen módja az, ha nem spóroljuk ki a fűszereket. Nem hiába nem tudok mennyiséget mondani több hozzávalóhoz sem, a titok ennél sokkal elvontabb: ízlés szerint, érzéssel! És ez azt jelenti, hogy nem spórolom ki a sót, mert attól félek, hogy elsózom, bőven teszek paprikát, ha szép színt szeretnék, ugyanakkor figyelek arra, hogy ne kerüljön bele annyi tejföl - bármennyire is szeretem - hogy az az összhatás rovására menjen.
Ettől függetlenül én jó barátomnak tartom a leveskockát, mert szinte bármilyen ételbe használható, és kiemeli az ízeket. Ráadásul annyi mérget megeszünk, nehogy már ettől a kicsitől javuljon meg a világ...



Kevés olajon felteszünk pirítani egy vöröshagymát majd ebbe párolni néhány karikára szeletelt sárga és fehérrépát. Mehet bele a gomba (lehet erdei is, attól csak finomabb, persze ilyen esetben győződjünk meg róla szakember segítségével, hogy biztosan ehető gombát használunk), ízlés szerint só, egész bors, pirospaprika, és bevallom töredelmesen, benne van egy húsleves kocka is. Mikor már félig kész, felöntjük vízzel, és mikor már forró a víz, beleteszünk kb. négy darab újburgonyát (krumplit:)) szeletelve. Miközben fől, megkóstoljuk, utóízesítjük a már említett fűszerekkel, és ha ezzel megvagyunk, akkor hozzákeverjük a tejfölt. Célszerű előtte kicsit a forró léből kivenni, és azzal csomómentesre keverni, így nem lesz darabos és nem csapódik ki a tejföl.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése