Nem igazán voltam megelégedve az eddigi lencsefőzéses eredményeimmel, de úgy döntöttem, ezen változtatni fogok. Tudatosabban álltam neki, átgondoltam a lépéseket -nem mint máskor, ösztönből összedobok valamit - és ez a végső produktumon is meglátszott.
Reggel megmostam és beáztattam fél csomag lencsét, és délután álltam neki a főzőcskézésnek, biztos, ami biztos.
Első lépésként felapróztam egy kisebb hagymát, és egy kevés füstölt sonkát, olyan házasat. Szerintem működik sima füstölt szalonnával is, de ha már egyszer ez volt itthon. Nem is kellett belőle sok, csupán két kisebb szelet.
Előkészítettem még azokat, amikre szükségem volt:
2 ek. olaj, 1 kk. pirospaprika, 1 babérlevél, só, bors, 1 kis tejföl, 1 ek. mustár, gyümölcsecet, 1 ek liszt, a lencse, a felkockázott hagyma és sonka, 2 gerezd fokhagyma
(No meg persze annyi újítást eszközöltem, hogy ezúttal nem fazekat, hanem lábost kerítettem és abban készítettem el. Rájöttem ugyanis, hogy a jó edény kiválasztása nagyon fontos. Igaz, itt az albérletben nincs túl sok opció, de mégis érezhető a különbség edény és edény között.)
Az olajon megpirítottam a hagymát, aztán beledobtam a sonkát és a babérlevelet, megpirítottam, majd lehúztam a tűzről, beletettem a pirospaprikát, fokhagymát, megkevertem, visszatettem, mehetett bele a lencse annyi vízzel, hogy teljesen ellepje, de nem többel, sóztam, és alacsony lángon fedő alatt puhára főztem. Közben elkészítettem a habarást: egy rázókába (az enyém egy ezer éves Tupperware, anyától kaptam meg, nagyon jó, de láttam már 100ft-os boltban a kistestvérét, igaz, nem tudom, az mennyire hatékony) beletettem a tejfölt a lisztet, egy kevés vizet, a borsot, és a gyümölcsecetből egy löttyintést - ízlés szerint:). Összeráztam, majd folyamatos keverés során a főzelékbe öntöttem. Összerottyantottam és már kész is volt.
Páromnak mániája, hogy virslivel jó, én magában is szeretem, friss kenyérrel, de lehet a tetejére pirított bacont is tenni, az látványos és finom is.
Update: A képet meg lefelejtettem, de akkor most pótlom:)
2013. február 15., péntek
2013. február 14., csütörtök
A (számomra) tökéletes gulyásleves
A napokban nagyon ügyes vagyok, mert végre két ételt is sikerült úgy elkészítenem, hogy azt mondhattam rá, hogy tényleg ez az igazi! Az egyik a gulyásleves, amit páromnak készítettem, hiszen ez az egyik kedvence, és úgy gondoltam, jó vacsora lenne belőle. Mivel nem a blog járt az eszemben, ezért csak a másnapi maradékot tudtam lefotózni, és a képek sajnos botrányosak lettek. Ezen kis apróságot leszámítva nagy sikerként könyvelem el a dolgot, ezért mindenképpen fel kell kerülnie ide a receptnek, és hogy párom is el tudja majd készíteni következő hamburgi útja során, ezért felsorolom a hozzávalókat is, úgy, ahogy kell. A mennyiség körülbelül 4 adagra elég.
Hozzávalók a leveshez:
A másik étel a lencsefőzelék, annak holnap hozom a receptjét!
Hozzávalók a leveshez:
- 40 dkg disznócomb felkockázva
- 1 lapos ek. zsír
- vöröshagyma, méghozzá annyi, hogy felaprózva majdnem olyan mennyiségű legyen, mint a hús
- 2- 3 gerezd fokhagyma préselve vagy nagyon aprózva
- 2-3 szál sárgarépa felkarikázva (én az évfordulónkra és a Valentin napra tekintettel szívecske alakúra vagdostam, jó sok idő elment vele
- 1 szál petrezselyemgyökér félbe vágva vagy felkarikázva ízlés szerint
- fél zellergumó meghámozva
- 1 paprika félbevágva
- 2 paradicsom meghámozva, felaprózva
- só
- bors
- 2 kk. pirospaprika
- 1 kk. őrölt kömény
- méretétől függően 3-5 db burgonya felkockázva
- és persze víz
- 1 tojás
- 2-3 ek liszt
- só
A másik étel a lencsefőzelék, annak holnap hozom a receptjét!
2013. február 8., péntek
Rózsaszín palacsinta - képriport
Palacsintát sütöttünk mókából, hihetetlenül finomat és laktatót és hmm...Tudom, hogy elvileg a palacsintának is van receptje, de én soha nem méricskélem. A hozzávalók nagyjából láthatóak az első képen (alaprecepthez), a lila edényben só van, abból is kell egy csipet, no meg egy tojás is. A vidámságot a pirosnak induló, de végül csak rózsaszínként működő ételfesték adta, az ízt a házi vaníliás cukor. Jókat mosolyogtunk, igazi csajos időtöltés volt, Viki, én, egy üveg fehérbor és a banános-nutellás rózsaszín palacsinta.
2013. január 24., csütörtök
Epres torta - koli verzió
Ez sem mai darab, de azért hátha ad egy kis ötletet számotokra is:)!
Mea culpa, mert olyan konyhai bűntényt követtem el, amit rettenetesen szégyellek. Ez pedig nem más, mint a vásárolt csokis piskóta. Tudom, hogy erre nincs mentség, de azért elmondom, hogy tortát akartunk csinálni, gyorsan. Ámde a tortaformám - hogy valami kekszes-babapiskótás finomságot készíthessek, hiszen nincs sütő sem - még mindig nem érkezett haza, és csatos tortaforma nélkül ez túl nehézkes lett volna. Így maradt a bolti verzió, finom krémmel.
Nem volt annyira szörnyű amúgy, mint amire számítottam, de azért máskor, ha lesz rá lehetőségem, akkor inkább magam csinálom a piskótát is.
Tehát akkor a krém receptje:
2 tasak pudingport felfőztem 4 ek. cukorral (persze ez ízlés szerint variálható, csak ne felejtsük el, hogy az üdítő alapból is édes, szóval akár ki is hagyható a cukor), kb. 7 dl. Cappy eper üdítővel, némi citromlével (olyan fél dl.).
A növényi tejszínt felvertem (fél l.) és óvatosan a már kihűlt krémbe kevertem. Aztán utána már nem olyan óvatosan kevertem (konkrétan az elektromos habverővel). Egy kevés krémet félretettem díszíteni, a többivel pedig betöltöttem a tortát. Mivel csajosat-kicsit gyerekeset- akartam, hiszen egy 19 éves szeleburdi lánynak készült, ezért adta magát az ötlet és gumimacik kerültek a tetejére. Amúgy a gumicukorral díszítés szuperjó ötlet, mert vidám, mókás és látványos.
Ilyen lett, és bár tudom, hogy dekorálás területén van mit fejlődnöm, egészen elégedett vagyok a végeredménnyel.:
És az ünnepelt:
************************************************
Mea culpa, mert olyan konyhai bűntényt követtem el, amit rettenetesen szégyellek. Ez pedig nem más, mint a vásárolt csokis piskóta. Tudom, hogy erre nincs mentség, de azért elmondom, hogy tortát akartunk csinálni, gyorsan. Ámde a tortaformám - hogy valami kekszes-babapiskótás finomságot készíthessek, hiszen nincs sütő sem - még mindig nem érkezett haza, és csatos tortaforma nélkül ez túl nehézkes lett volna. Így maradt a bolti verzió, finom krémmel.
Nem volt annyira szörnyű amúgy, mint amire számítottam, de azért máskor, ha lesz rá lehetőségem, akkor inkább magam csinálom a piskótát is.
Tehát akkor a krém receptje:
2 tasak pudingport felfőztem 4 ek. cukorral (persze ez ízlés szerint variálható, csak ne felejtsük el, hogy az üdítő alapból is édes, szóval akár ki is hagyható a cukor), kb. 7 dl. Cappy eper üdítővel, némi citromlével (olyan fél dl.).
A növényi tejszínt felvertem (fél l.) és óvatosan a már kihűlt krémbe kevertem. Aztán utána már nem olyan óvatosan kevertem (konkrétan az elektromos habverővel). Egy kevés krémet félretettem díszíteni, a többivel pedig betöltöttem a tortát. Mivel csajosat-kicsit gyerekeset- akartam, hiszen egy 19 éves szeleburdi lánynak készült, ezért adta magát az ötlet és gumimacik kerültek a tetejére. Amúgy a gumicukorral díszítés szuperjó ötlet, mert vidám, mókás és látványos.
Ilyen lett, és bár tudom, hogy dekorálás területén van mit fejlődnöm, egészen elégedett vagyok a végeredménnyel.:
És az ünnepelt:
2013. január 23., szerda
Egy tökéletes nyári nap
Ezt csak úgy áthoztam, mert nagyon szerettem:)!Két éve is nagy banzáj volt annó nálunk párom szülinapján. Az idei összefoglaló, ha esetleg érdekel, itt olvasható.
Szombat. Úgy tűnik, mostanában ez a szerencsenapom! Legalábbis ami a jól sikerült családi összejöveteleket illeti. Csak címszavakban:
Délelőtt munka, délután szülinapozás nagycsaládi körben, este italozgatás kiscsaládi körben.
Cseresznyeszedés és magozás:
Udvarrendezés:
Főzőcske:
A végeredmény:
Az ünnepelt, az ünneplés és a torta (amint felkerül édesanyám blogjára a recept - mandulás egyébként - azonnal linkelem!):
Bár nem én voltam az ünnepelt, de motoroztam is a nap folyamán...sikítás és remegő térdek...menni akarok még egy kört:):
Gyöngyi néni, most söprögetsz vagy indulsz is valahová?
Este, kártya, itóka, és Norbi zseniális pizzája:
Hát igen, szeretlek nyár! Mert ilyen egy tökéletes nap.
***********************************************
Szombat. Úgy tűnik, mostanában ez a szerencsenapom! Legalábbis ami a jól sikerült családi összejöveteleket illeti. Csak címszavakban:
Délelőtt munka, délután szülinapozás nagycsaládi körben, este italozgatás kiscsaládi körben.
Cseresznyeszedés és magozás:
Udvarrendezés:
Főzőcske:
A végeredmény:
Az ünnepelt, az ünneplés és a torta (amint felkerül édesanyám blogjára a recept - mandulás egyébként - azonnal linkelem!):
Bár nem én voltam az ünnepelt, de motoroztam is a nap folyamán...sikítás és remegő térdek...menni akarok még egy kört:):
Gyöngyi néni, most söprögetsz vagy indulsz is valahová?
Este, kártya, itóka, és Norbi zseniális pizzája:
Hát igen, szeretlek nyár! Mert ilyen egy tökéletes nap.
2013. január 22., kedd
Tésztakérdés: milánói vagy bolognai?
Nekem a kedvencem egyik sem, ám ha választani kell, egyértelműen milánói. De ha a párom azt nem szereti, akkor mit lehet tenni?
A tészta gyakorlatilag mindegy, lehet akár penne, vagy spagetti is, de a bolognai mártást nem szeretem, darált húsos. Nem is ez a lényeg, csak elég nehéz kompromisszumra jutni, ha párom meg a bolognaiért van oda, a gombát pedig még hírből sem szereti. Hát ki kellett találni valamit, mert mindketten tésztát kívántunk. Így lett a következő recept. Mennyiségeket nem tudok, találomra, kóstolgatással alakult.
Megpirítottam olajon egy kisebb fej apróra vágott hagymát Felkockáztam egy csomag bacont meg egy csomag sonkát is és azokat a hagymához tettem. Fokhagyma is került bele, reszelve, meg oregánó jó sok, és kis bazsalikom, kis majoranna és bors. Talán, ha egy pici csipet sót is raktam bele, de csak megszokásból, mert a bacon is sós. Szóval ezeket összepirítottam, majd felöntöttem egy kevéske vízzel. Rottyant egyet, majd beletettem egy fél konzerv paradicsompürét, és hogy édességet is kapjon, nyomtam bele kechupot is. Rottyant még egyet, és kész is volt a szósz.
Finom is lett, csak azért bevallom, hiányzott belőle a gomba:$.
Reszelt sajt is került rá, és így azért "nagy duzzogva" meg lehetett enni:D. A mókás az volt, hogy megvettük a bolognai alapport, de annyira ízlett a szósz, hogy végül nem tettük bele. Most van egy felesleges szószporom.
A tészta gyakorlatilag mindegy, lehet akár penne, vagy spagetti is, de a bolognai mártást nem szeretem, darált húsos. Nem is ez a lényeg, csak elég nehéz kompromisszumra jutni, ha párom meg a bolognaiért van oda, a gombát pedig még hírből sem szereti. Hát ki kellett találni valamit, mert mindketten tésztát kívántunk. Így lett a következő recept. Mennyiségeket nem tudok, találomra, kóstolgatással alakult.
Megpirítottam olajon egy kisebb fej apróra vágott hagymát Felkockáztam egy csomag bacont meg egy csomag sonkát is és azokat a hagymához tettem. Fokhagyma is került bele, reszelve, meg oregánó jó sok, és kis bazsalikom, kis majoranna és bors. Talán, ha egy pici csipet sót is raktam bele, de csak megszokásból, mert a bacon is sós. Szóval ezeket összepirítottam, majd felöntöttem egy kevéske vízzel. Rottyant egyet, majd beletettem egy fél konzerv paradicsompürét, és hogy édességet is kapjon, nyomtam bele kechupot is. Rottyant még egyet, és kész is volt a szósz.
Finom is lett, csak azért bevallom, hiányzott belőle a gomba:$.
Reszelt sajt is került rá, és így azért "nagy duzzogva" meg lehetett enni:D. A mókás az volt, hogy megvettük a bolognai alapport, de annyira ízlett a szósz, hogy végül nem tettük bele. Most van egy felesleges szószporom.
2013. január 21., hétfő
Saját tokány recept
Mit főzöl? - kérdeztem, mikor gyanútlanul kiléptem a konyhába és megcsapott az a finom illat.
-Tokányt.
-Jó, jó, de milyen tokányt? Borsosat, csíkosat, milyet?
-Hát, nem tudom, csak tokányt. Uborkásat.
-Megkóstolhatom majd?
-Persze, jut bőven.
Hát, megkóstoltam. Nagyon finom volt.
Egyik hétvégén aztán Nórika nem volt itt, én meg megkívántam ezt a tokányos valamit, megpróbáltam hát létrehozni valami hasonlót. Most az én verzióm következik:
Felaprózuk egy vöröshagymát és olajon megpirítjuk. Beleteszünk egy leveskockát, kis sót, borsot, pirospaprikát. Aztán beledobunk két kisebb darab felcsíkozott csirkemellet, meg egy fél apróra kockázott kaliforniai paprikát, és 6 darab szeletelt koktélparadicsomot (az volt éppen itthon). Összefőzzük úgy, hogy kis vizet teszünk alá. Mikor már kezd alakulni, belenyomunk egy nagy gerezd fokhagymát, és én raktam bele még egy kis majorannát is, meg persze ami miatt az egész elindult, 4 közepes savanyú uborkát felcsíkozva. Főztem tovább. Közben elkészítettem hozzá a köretet (sima rizst), és mire a kész lett, a tokány is szépen elfőddögélte a levét, és jó sűrű szaftja maradt. Én meg büszke voltam magamra, mert nagyon szuper lett.
Utójáték:
-Képzeld, megfőztem a tokányodat:)!
-Hogyan?
-Így! - és elsoroltam neki gyorsan.
-Hát, biztos finom lett, de...én abszolút nem így csinálom, még csak nem is ezekkel a hozzávalókkal.
-Tokányt.
-Jó, jó, de milyen tokányt? Borsosat, csíkosat, milyet?
-Hát, nem tudom, csak tokányt. Uborkásat.
-Megkóstolhatom majd?
-Persze, jut bőven.
Hát, megkóstoltam. Nagyon finom volt.
Egyik hétvégén aztán Nórika nem volt itt, én meg megkívántam ezt a tokányos valamit, megpróbáltam hát létrehozni valami hasonlót. Most az én verzióm következik:
Felaprózuk egy vöröshagymát és olajon megpirítjuk. Beleteszünk egy leveskockát, kis sót, borsot, pirospaprikát. Aztán beledobunk két kisebb darab felcsíkozott csirkemellet, meg egy fél apróra kockázott kaliforniai paprikát, és 6 darab szeletelt koktélparadicsomot (az volt éppen itthon). Összefőzzük úgy, hogy kis vizet teszünk alá. Mikor már kezd alakulni, belenyomunk egy nagy gerezd fokhagymát, és én raktam bele még egy kis majorannát is, meg persze ami miatt az egész elindult, 4 közepes savanyú uborkát felcsíkozva. Főztem tovább. Közben elkészítettem hozzá a köretet (sima rizst), és mire a kész lett, a tokány is szépen elfőddögélte a levét, és jó sűrű szaftja maradt. Én meg büszke voltam magamra, mert nagyon szuper lett.
Utójáték:
-Képzeld, megfőztem a tokányodat:)!
-Hogyan?
-Így! - és elsoroltam neki gyorsan.
-Hát, biztos finom lett, de...én abszolút nem így csinálom, még csak nem is ezekkel a hozzávalókkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)