2012. október 26., péntek

Blogkóstoló 5 - Gerdi süti

Valahogy mostanában olyan szerencsétlen vagyok a konyhában. Nem tudom, mi van velem, de valamit tuti rosszul csinálok, és aztán menthetem a menthetőt. Talán a figyelmetlenség az oka, aminek meg az az egyszerű magyarázata, hogy nagyon sok mindent kell észben tartanom.

A blogkóstolós süti(k) is elkészültek már az eredeti határidő előtt, de anya szülinapja előtt nem lehetett őket posztolni, utána meg nem igazán volt rá érkezésem. De most itt vagyok, és ahogy szoktam, egy kis vélemény, és aztán jöhet a recept.

************************

Gerdinél lenni és olvasgatni olyan, mintha mindig advent utolsó hete lenne. Nagyon szerettem, amíg még nem választottam sütnivalót, néha csak felmentem és olyan 20 perceket elnézelődtem, és most, hogy már megsütöttem a kötelezőt, néha azon kapom magam, hogy vissza-vissza térek csak úgy nézelődni. 

A blog hangulata valahogy olyan otthonos. Talán a színek, talán a lámpafénynél lekapott képek (amik furcsa mód még ha kevésbé profik is, nem elvesznek, hanem hozzáadnak az értékhez), talán a kedves szavak, amik miatt úgy érzem, vissza kell járjak. 

A téma is olyan, hogy uhh...van, aki nem szereti a sütiket? És legyen sós vagy édes, minden van! És csak süti! És ettől olyan hiteles, mintha télanyónál járnánk vendégségben, még akkor is ha épp nyár van és könnyed joghurtos torta készül. 

Hogy kinek szól a blog, nem tudnám megállapítani, csak ha nagyon törném a fejemet, akkor talán azt mondanám, hogy azoknak, akik szeretik a tradicionális, házi, igazi ízeket, akik nem megrögzött reformisták (noha azért van egy-egy egészséges süti is), akik szeretik a nagymama süteményeit. De egyébként mindenkinek szolgál tanulsággal, újdonsággal! 

Én nagyon élveztem ezt a fordulót, és párom már összeállított egy listát, hogy miket készítsek el még innen, nekem is megvan a sajátom, szóval biztosan fogok még Gerdire hivatkozni karácsony tájékán. 

************************
Anyának kekszeset akartam sütni a szülinapjára, mert az jól szállítható és az állás is jót tesz neki. 

Választásom először a fahéjas kekszre esett, nem is írom le a receptet, mert egy fikarcnyit sem változtattam rajta. Nekem kellemes csalódás volt, mert bár mindenki, én nem szeretem a fahéjat (igaz, így télen az illatával megbarátkozom), de a családban mindenki odáig van érte. Ez a keksz nem lett olyan édes, és a fahéj is kellemes volt benne, szóval nekem is ízlett!

A másik pedig a csupa csoki keksz volt. Hát ez minden lett, csak az nem, aminek kellett volna, és ez nem Gerdi hibája. Ugyanis én valamilyen oknál fogva - pedig háromszor is elolvastam a receptet, - mikor az elkészítésre került volna a sor, a kimért alapanyagokkal úgy kezdtem el dolgozni, mint egy normál keksznél...tehát szárazat a nedvessel összegyúrni. Mit ne mondjak, a hajam is ragadt a végére, de persze nem kezdhettem elölről, így lapított golyókat formáztam, és a sütőtől vártam a csodát. Végül ilyen amerikai keksz szerűség lett belőle, jól szét is terült, szóval nem kellett kidobni, sőt az fogyott a leggyorsabban, igaz volt ideje visszagyöngülni. Azért szerintem ti az eredeti recepttel és elkészítési móddal kísérletezzetek, én is megsütöm majd egyszer újra, ezúttal a jó módszerrel:)!



4 megjegyzés:

  1. Gerdi is ragacsosnak írja a tésztáját, úgyhogy szerintem ennek ilyennek kell lennie! :) Amúgy meg jól néznek ki, és ha gyorsan fogytak, akkor tuti finomak is voltak! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon finomak voltak a sütik. Én nem gondoltam, hogy a csokis keksz "nem az lett aminek kellett volna lennie". Nekem így tökéletes volt. Nem vigasztalásként írom, de kolléganőm simán a kép alapján kérte a receptet.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Lina! Olyan jó volt olvasni a soraidat, nagyon köszönöm!
    Hogy kinek szól a blog? Azért rátapintottál a lényegre:-) De egy (azaz két) szóval: hétköznapi háziasszonyoknak,... akik szeretnek sütni, mint én is.
    Ha szabad, így utólag kívánok Édesanyádnak nagyon sok, hasonlóan boldog szülinapot, amilyet ezúttal szerveztetek neki! Én teljesen lemaradtam róla, valahogy elszalad velem a ló az utóbbi időben. De végre sikerült utolérnem magam.
    Mutatósan rendezted el a kekszeket a tálon! És hidd el nekem, ha menteni tudod a menthetőt, akkor jól csinálod:-) Egész helyesek lettek e kekszek. (Ha jól emlékszem, én kanállal kutyultam a csokis masszáját, s úgy is pakoltam tepsibe.)
    Ügyes vagy, s csak azt tudom mondani a szülinapos bejegyzésed olvasása után (is), le a kalappal előtted!

    VálaszTörlés
  4. Hankka, köszi a biztatást, végül is nem panaszkodhatok, elfogyott:)
    Anya, igen, kimaradt a cukor tojással meg margarinnal való elegyítése, igazából minden ment egybe és nem kanállal, hanem kézzel gyúrtam...
    Gerdi, örülök, hogy tetszett az összefoglaló, remélem, sokan rád találnak, mert nekem nagyon hasznos a blogodat olvasni. Köszönöm a köszöntést, és a biztatást:)!

    VálaszTörlés