Németes reggeli - Ruszlisaláta

Párom Hamburgban evett ruszliból készült ételt, és nagyon ízlett neki. Úgy gondoltam, én is nekiveselkedek, és keresek valami izgalmas receptet az interneten, mert a ruszlit szeretem, de úgy magában elég intenzív íze van. Hát, mondanom sem kell, rengeteg leírást találtam magyarul arról, hogy hogyan készítsük el a ruszlit házilag, de aztán hogy a kész ruszlit hogyan használjuk fel, arról szinte semmi. Párom azt mondta megkérdezi a német kollegákat, de mire megérkezett a válasz, nekem már készen volt a tervem a saját kis salátámra, ami egyszerű volt ugyan, de finomnak ígérkezett, és hát ki mondta, hogy jót csak iszonyú bonyolult dolgokból lehet kihozni?

Fogtam 5 db közepes burgonyát, amit héjában sós vízben megfőztem. Három tojást is keményre főztem. Megpucoltam őket és felkarikázva egy tálba tettem. A Ruszlit (Bismarck) és a hagymát lecsöpögtettem, a ruszlit felcsíkoztam, és az is ment a salátába. Sóztam, borsoztam, végül pedig tartármártást készítettem és leöntöttem az egészet, összekevertem és folpackkal lefedtem. Egy fél napot és egy éjszakát pihent a hűtőben és utána volt igazán finom. Pirítóssal és gyümölcsteával tálaltam. Nem utoljára készült nálunk ez az étel, és valószínűleg a ruszli is többször fog az asztalra kerülni.

Frissítés:
A ruszli kérem szépen hagymával eltett savanyú apróhal. A salátába például heringes került, de más halakból is készülhet a ruszli.

Aszaltszilva leves Seafalcontól

Ez egy a régi blogomon megjelent recept. Több okból is aktuálissá válik, ezért arra gondoltam, hogy áthozom. Egyrészt nagyon régen volt már főzős bejegyzés. Másrészt a mostani blogkóstolóról lemaradtam. Harmadrészt pedig karácsony tájékán nagyon jól jöhet egy ilyen kis egyszerű, de nagyszerű, ünnepi gyümölcsétel.

Tehát ez egy régi blogkóstoló eredménye, olvassátok szeretettel!!!

**************************************************

Nem tudom, hogy feladat-e, de azt hiszem, illik néhány szót írni a blogról, ha már egyszer ennyire belemélyedtem.
A legfontosabb felfedezésem: tele van káposztával!!! Én pedig imádom a káposztát! A második legfontosabb felfedezésem: tele van nehéz és jó ételekkel! Nálam ez a kettő majdnem hogy összekapcsolódik. A harmadik: interkulturális! Ez azt jelenti, hogy volt néhány érdekes recept, érdekes hozzávalókkal, amik elképzelésre nagyon érdekes és szokatlan ízhatást eredményezhetnek! Szeretem az érdekest és újat!
Aztán persze akadtak még megfigyeléseim:

1. Két emberre ezekből a receptekből? Jaj, mi lesz ebből...
2. Végre egy borscs recept! Nem is egy! Tuti megfőzöm valamelyiket!!!
3. Milyen közvetlen a szerző! Pirospont!
4. Hobbiparaszt?- önironikus, jó stílus:)
5. De jó, hogy a feleségéről is ír!
6. Fele ételnevet még sosem hallottam! Mindig tanul az ember!És egy ilyen világutazótól érdemes is tanulni!!!

Kicsit ellinkeskedtem a főzős feladatot pont ezek miatt az indokok miatt, és a legkevésbé kalóriadús receptet választottam, olyat, ami két emberre sem túl sok. Minden esetre azt megígérhetem, hogy visszatérek még ehhez a bloghoz nyáron, mikor baráti összejövetelt tervezek sok pasas résztvevővel, mert iszonyatosan felkeltette az érdeklődésemet egy-két recept. Igaz, egy jó kritikához az is hozzá tartozik, hogy elmondjam, ez a blog nem ínyenc elitgasztronómusoknak szól, nem fogtok találni benne michelin-csillagos ételeket vagy pöpec és elegáns tálalást. Ez a blog egyszerű, laktató és kalóriadús, ugyanakkor finom ételeket kínál. Olyanokat, amik után elég sokat kell majd mosogatni...

És akkor a recept:
Aszalt szilva leves pirított dióval

Felkockáztam egy zacsi aszalt szilvát. Egy lábasban feltettem forrni egy liter vizet, cukrot úgy ízlés szerint, beledobtam 10 szegfűszeget és mivel nem volt egész fahéj, ezért őröltet, csak úgy érzésre. Mikor a víz forrt, beletettem a szilvát, öntöttem bele másfél deci bort, forraltam kicsit, aztán beleöntöttem egy doboz habtejszínt. Újraforraltam, majd levettem a tűzről és kitettem az ablakpárkányra. Mostanában ott hűtjük a cuccokat a koliban. Közben egy marék diót feldaraboltam, és száraz serpenyőben megpirítottam, majd lemorzsolgattam a héját. A hideg levesre szórva tálaltam.
Igaz, nem a legszebb színű leves, de az íze ellensúlyozza ezt, így azt kell mondjam, Valentin napra tökéletes választás.

És ha nem szeretem a csokit?

Akkor, mikor ez kiderül, elég furán néznek rám az emberek. Ilyenkor jön a mentegetőzés, hogy hát persze, azért a joghurtosat, meg az epreset, meg a kekszeset megeszem, meg úgy nagyon nincs baj a töltöttel vagy a különleges ízesítésűekkel, de hát ez van. Alapvetően nem szeretem a csokit. Rendben van de akkor milyen alternatíva létezik?
Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akiknek van a rokonai között hasonlóan elvetemült mint én, és édességet szeretnének vásárolni (kicsit bűnözni). Talán tudok ötleteket adni. Sajnos nem fizetett a bejegyzés, annak ellenére, hogy csak néhány márkát hozok (pedig el bírnám viselni, hogy ezért a bejegyzésért hatalmas édességhegyekkel fizessenek!).
Nézzük az én kedvenceimet:

1. alternatíva: a fehér csokoládé. Erről a vélemények megoszlanak, hiszen nem is csoki, nincs benne kakaóbab. Ennek ellenére iszonyatosan finom! Főleg, ha levendulával ízesítik! Íme az én kedvenceim ebben a kategóriában:

 Ilyenkor lassan szezonja lesz a forrócsokizásnak, melegen ajánlom kipróbálásra ezt a terméket (Metróban kapható), nagyon krémes és lágy a végeredmény!

  Ha már mindenáron csoki, akkor legyen! Ez a legfinomabb táblás, magasan veri mindet, kivéve talán a Lidlis epres-fehércsokit!Meg a saját készítésű levendulásat!

2. kategória: nápolyi

Klasszikus mégsem csokiként gondolunk rá. Íme a legjobbak - figyelem, az ítélet teljesen szubjektív!

 A Boci legfinomabb nápolyija, a kókuszos!

 Milka Wafeliniből kizárólag az eredeti!Megunhatatlan

Ehhez nem is fűznék hozzá semmit!

A világklasszis! A legjobb! Csak sajnos az ára is a csillagokban!

3. kategória: Kinder

No igen, azt hiszem, ezek valahol félúton lehetnek a sütemény és a csoki között. Imádni való az összes, nem lehet vele hibázni! Húsvétkor mindig megmondjuk a családnak, hogy semmilyen más édességet nem kérünk, köszönjük, csak ezeket:

És azt tudtátok, hogy a Rafaellot is a Kinder gyártja? És az sem csoki, és pont ezért nagyon-nagyon finom!!!

4. kategória: a gumicukor

Elérkeztünk kedvenc kategóriámhoz, engedtessék meg nekem, hogy erről egy kicsit több ínycsiklandó képet hozzak! Most faltam be egy csomag fantasztikus Balla-Ballát, és talán ez indított el bennem valamit, hogy meg kéne írnom ezt a bejegyzést....
Szóval ha gumicukor, akkor Haribo! Nem is lehetne ez másként. Van ezerféle, színesek, szépek, finomak viccesek, mi kell még? Jah hogy nem biztos, hogy egészségesek? Erről egyrészt megoszlanak a vélemények, másrészt pedig a gumicukor olyan, mint az Egyszerű dal: néha ilyen is kell!

Íme a kedvenceim:

Amint látjátok, párba rendeztem őket! Ti tudtok választani? Mert én nem!

És végül az 5. kategória, és azt hiszem, ehhez tényleg nem kell hozzáfűznöm semmit:

A képeket a google képkeresőjében találtam! Remélem, tudtam segíteni? Nektek mi a kedvenc édességetek?

Fahéjas almaleves

Imádom a gyümölcslevest, még télen is. Igaz, nem mindig kívánom a hagyományos meggyes fajtát, ezért most kísérleteztem egy meggy nélküli télies ízvilágúval. Ez a recept ráadásul pont beleillik Nyamm elképzeléseibe, hiszen a legfontosabb alapanyaga 4 közepes méretű alma.

Lássuk hát a szilárd hozzávalókat:

• 4 közepes méretű alma hámozva, magozva, szeletelve
• 1,5 citrom hámozva, félbevágva
• 1 evőkanálnyi darabos fahéj (persze lehet őrölt is)
• pár szem szegfűszeg
• 2 csomag vaníliáscukor

Most jöjjenek a folyékonyak:

• 0,7 l víz
• 2 dl hab tejszín
• 1 löttyintés rum (ha gyerekeknek készül akkor rumaroma) 

 Az almát és a citromot a vízben a fűszerekkel és a vaníliás cukorral felforralom, majd takarékra állítom a gázt. Belekeverem a rumot, majd a legvégén hozzákeverem a folyékony tejszínt. Még egyszer gyorsan összerottyantom, és aztán kész is. Vigyázok rá, hogy ne legyen sokáig a tűzön, mert különben az alma megszottyad.

Tejszínhabbal tálalom. Szerintem langyosan is nagyon finom, de hidegen az igazi. Viszont valamiért harmadnapra bekásásodott. Igaz, normál esetben nem szabadna megérnie a másnapot sem egy kis méretű családnál sem, csak éppen én egyedül voltam rá.

Az erdő kincsei

Ezt a fantasztikus kincset kapta párom édesapja egy kollégájától, és ebből kaptam én is egy keveset és ezt készítettem el tegnap vacsira és fantasztikus volt! Felismeritek, milyen gomba ez?

Ugye, milyen hatalmasak és szépek és frissek? Rendben rendben, picit összenyomódtak, de hát akkor is!!!

Félbevágva, hagyományos módon panírozva

Kisütve és hasábkrumplival tálalva!És mellé még tejfölös uborkasalátával fogyasztva, de az már nem fért a tányérra!

Blogkóstoló 5 - Gerdi süti

Valahogy mostanában olyan szerencsétlen vagyok a konyhában. Nem tudom, mi van velem, de valamit tuti rosszul csinálok, és aztán menthetem a menthetőt. Talán a figyelmetlenség az oka, aminek meg az az egyszerű magyarázata, hogy nagyon sok mindent kell észben tartanom.

A blogkóstolós süti(k) is elkészültek már az eredeti határidő előtt, de anya szülinapja előtt nem lehetett őket posztolni, utána meg nem igazán volt rá érkezésem. De most itt vagyok, és ahogy szoktam, egy kis vélemény, és aztán jöhet a recept.

************************

Gerdinél lenni és olvasgatni olyan, mintha mindig advent utolsó hete lenne. Nagyon szerettem, amíg még nem választottam sütnivalót, néha csak felmentem és olyan 20 perceket elnézelődtem, és most, hogy már megsütöttem a kötelezőt, néha azon kapom magam, hogy vissza-vissza térek csak úgy nézelődni. 

A blog hangulata valahogy olyan otthonos. Talán a színek, talán a lámpafénynél lekapott képek (amik furcsa mód még ha kevésbé profik is, nem elvesznek, hanem hozzáadnak az értékhez), talán a kedves szavak, amik miatt úgy érzem, vissza kell járjak. 

A téma is olyan, hogy uhh...van, aki nem szereti a sütiket? És legyen sós vagy édes, minden van! És csak süti! És ettől olyan hiteles, mintha télanyónál járnánk vendégségben, még akkor is ha épp nyár van és könnyed joghurtos torta készül. 

Hogy kinek szól a blog, nem tudnám megállapítani, csak ha nagyon törném a fejemet, akkor talán azt mondanám, hogy azoknak, akik szeretik a tradicionális, házi, igazi ízeket, akik nem megrögzött reformisták (noha azért van egy-egy egészséges süti is), akik szeretik a nagymama süteményeit. De egyébként mindenkinek szolgál tanulsággal, újdonsággal! 

Én nagyon élveztem ezt a fordulót, és párom már összeállított egy listát, hogy miket készítsek el még innen, nekem is megvan a sajátom, szóval biztosan fogok még Gerdire hivatkozni karácsony tájékán. 

************************

Anyának kekszeset akartam sütni a szülinapjára, mert az jól szállítható és az állás is jót tesz neki. 

Választásom először a fahéjas kekszre esett, nem is írom le a receptet, mert egy fikarcnyit sem változtattam rajta. Nekem kellemes csalódás volt, mert bár mindenki, én nem szeretem a fahéjat (igaz, így télen az illatával megbarátkozom), de a családban mindenki odáig van érte. Ez a keksz nem lett olyan édes, és a fahéj is kellemes volt benne, szóval nekem is ízlett!

A másik pedig a csupa csoki keksz volt. Hát ez minden lett, csak az nem, aminek kellett volna, és ez nem Gerdi hibája. Ugyanis én valamilyen oknál fogva - pedig háromszor is elolvastam a receptet, - mikor az elkészítésre került volna a sor, a kimért alapanyagokkal úgy kezdtem el dolgozni, mint egy normál keksznél...tehát szárazat a nedvessel összegyúrni. Mit ne mondjak, a hajam is ragadt a végére, de persze nem kezdhettem elölről, így lapított golyókat formáztam, és a sütőtől vártam a csodát. Végül ilyen amerikai keksz szerűség lett belőle, jól szét is terült, szóval nem kellett kidobni, sőt az fogyott a leggyorsabban, igaz volt ideje visszagyöngülni. Azért szerintem ti az eredeti recepttel és elkészítési móddal kísérletezzetek, én is megsütöm majd egyszer újra, ezúttal a jó módszerrel:)!

Szülinapi kávés-csokis torta

Találtam elfekvőben mégis egy képet, hogy hogyan is nézett ki anya tortája már a díszítés után, de még a forma levétele előtt...nem túl jó kép, a hűtőbe fényképeztem be csak úgy. Nem tudom, hol járhatott az eszem.

Azért nagyon finom lett, sokan dicsérték, meg annyira talán nem is lett csúnyácska, ahhoz képest, hogy teljesen készen voltam, mikor csináltam.

Ihletet a csokilikőr tortából merítettem, mert azt azért nehéz elrontani, hacsak a zselatin nem rakoncátlankodik, meg annyira sok macera sincs vele. Azt a receptet egyébként ITT találjátok.

Először is sütöttem 3 tojásból egy kakaós vizes piskóta alapot.Megvártam, amíg kihűlt, majd visszatettem a formába és a szélén körberaktam "cölöpökkel", amik ilyen Lidlis bonbonetti szerűségek, amiknek a fele étcsokiba van mártva. Persze lehet használni babapiskótát is, de azért mi inkább flancoltunk kicsit ezen a jeles eseményen.

Ezt követően kikevertem öcskös segítségével a krém alapját, ami 3 tojás sárgájából, 10 dkg vajból és ugyanennyi porcukorból állt. Aztán kettévettem.

Közben húgocskám segített és olvasztotta a krém ízét adó maszórikat sorban. Az első egy tábla étcsoki volt egy kis tejszínnel hígítva, természetesen gőz fölött. Ezt követte a másik maszóri, a tábla fehér csokoládé kb. másfél dl. kávéval. Hogy hűlés közben egyik se dermedjen meg, az étcsokisat az öcsém, a fehércsokisat a húgom kevergette. Én eközben felvertem a kb. fél liter tejszínt (szigorúan Hulala) a por zselatinnal, és a tojások fehérjét is jó keményre.
Amikor kész voltam, jött az összerakás. Először az étcsokit kevertem össze az egyik adag tojásalappal, majd a fehércsokit. Itt elkövettem egy óriási hibát, ugyanis úgy gondoltam, hogy nem elég kávés, fogtam a maradék lefőzött kávét és jól beleborítottam. Csak úgy melegen. Persze hogy nem kellett volna. Ha ti is kávétlannak érzitek a fehércsokis maszórit, akkor inkább gőz fölött öntsetek hozzá még, vagy már az elején is lehet két decivel indítani a kávé mennyiségét, csak arra figyeljetek, hogy NE ÖNTSETEK SIMA FŐZÖTT KÁVÉT MELEGEN A KRÉMBE, mert úgy kicsapódik, mint annak a rendje. No de azért annyira nem volt ám vészes a helyzet, a végén nem is lehetett észrevenni, csak az étcsokis krémhez képest volt kicsit más a kinézete.

A lényeg a lényeg, hogy a maszórikat összekevertem az alapokkal, aztán a tojásfehérjét is kettéosztottam, meg a tejszínt is ketté osztottam, és elkevertem a krémekkel. Így lett két különböző ízesítésű, alkoholmentes krémem. Az étcsokis ment a torta aljára, a fehér csokis meg a tetejére. Hűtőbe tettem úgy két órára.

Amikor megdermedt fogtam még egy kis Hulalát, felvertem, és az egyik részét megpróbáltam pirosra színezni, de csak rózsaszínig jutottam. Pedig öcsém kérésére 50-es közlekedési táblának akartuk dekorálni a tortát. Így csak egy félresikerült 50-es tábla lett, kicsit rózsaszín, kicsit hiányos, de a miénk.

 A hűtős kép

 Ilyen volt rétegezve

Itt pedig kicsit látszanak a cölöpök is, amik aznap egyébként szorosan álltak ám:)!Pont 2 doboz kell egy átlagos tortaforma kirakásához.