Nyárutó

Ha nyár, akkor lángos!
Nem nagyon ismerek olyat, aki ne szeretné. Gyerünk, most már nincs is olyan meleg a konyhában, tessék meglepni a családot egy kis nyárral így ősz kezdetén!!!

Én a kefíresre voksolok, mert az olyan placebo-egészséges, anyukám a burgonyásra, de olyat is hallottam, hogy kenyértésztából a legjobb. Mindhármat kóstoltam és arra jutottam, hogy mindegyik változat tökéletes:)!

Ha Pécsett jártok vasárnap délelőtt, akkor a bolhapiacra érdemes tenni egy kis kitérőt, és ott tessék megkóstolni az ételsoron egy teljesen fehérre festett, kb. középen elhelyezkedő, pont a keresztút előtti utolsó bódéban kapható lángost! A legjobb, amit valaha ettem, meglocsolva fokhagymás lével, normális tejföllel, sajttal, nem azzal a tömeges íztelen vacakkal, és a tetejére egy kis lilahagyma. Legközelebb, ha megyünk, tuti csinálok fotót, és felteszem a blogra, mondjuk a Pécs, én ezért szeretlek rovatba, ami még nincs, de majd lesz:).

Addig tessék, az én receptem:
Fél kg. liszt, egy pohár kefír, cukros vízben felfuttatott élesztő, ízlés szerint só, mindez összedolgozva, megkelesztve, majd kisütve:). No meg, ha gondoljátok, akkor lehet bele mustár és virsli:).

Persze ez is egy azon receptek közül, amit az ember nem méricskél, csak úgy ösztönből.

Blogkóstoló 4. - Naspolyakonyha

Igaz, egy körről véletlenül lemaradtam, de most úgy döntöttem, igenis játszom! Chef Viki volt a háziasszony, és bár igazából augusztus 15 volt a  határidő, a szabadságokra és nyaralásokra tekintettel a határidő kitolódott.
Ennek én azért örültem, mert bár az étel készen volt és fotózva, de nem lett volna időm összehozni egy normális bejegyzést.

Tehát Fortuna Naspolyakonyhát szánta nekem, és hát leteszteltem. Ahogy eddig mindig, most is írnék pár szót, tapasztalatot a blogról pontokba szedve, aztán pedig megosztanám az általam választott receptet.

• Első kattintásra a blogon egy naspolyából készült ördögszerű lényecske fogad, az én monitoromon nem is látszik más, csak ez. Azért kiderül ám, hogy egy konyhába csöppentünk, hiszen a cím erről tanúskodik, és persze kis iránymutatással is szolgál:  erdőben, kertben, konyhában. (Aprócska észrevétel, hogy nekem kicsit jobban tetszene, ha középre lenne téve a kép, nem balra zárva, de azt hiszem, ez elég szubjektív dolog.)
• Ahogy lejjebb görgetünk, nagyon otthonos, hangulatos képet látunk, nagyon tetszik az elrendezés, a színek harmonizálnak egymással és a témával is. 
• A tartalomról első körben annyit, hogy nem megszokott, hanem különleges!!! Friss, szezonális alapanyagok, szokatlan ízkombinációk és kísérletezőkedv jellemzi a blogot, az összes receptben átjön a szerző egészségorientált gondolkodása. 
• Ide tartozik az is, hogy a blog célközönsége nem a városi karrierista nő, de még azt sem merném állítani, hogy a városi nő. Ez a blog azoknak készült, akik elkötelezettek a friss, házi alapanyagok, a zöldségek és bio táplálkozás iránt, vagy csak szeretnének egészségesen étkezni, akik rendelkeznek kiskerttel vagy falusi nagymamával, akik hisznek a szezonalitás erejében. 
• Rendben, ez egy kicsit patetikusra sikeredett, de higgyétek el, erről szó sincs. A  szerző írásaiból árad a szeretet, a főzés öröme, és az összes írása melegszívű. Amikor olvastam, szívesen látott vendégként éreztem magam.

Ajánlom mindenkinek akár csak egy bekukkantás erejéig, mert bár ez a konyha elég idegen számomra, vissza fogok térni, hogy kuriózumként néhány ételt és süteményt elkészítsek.

És akkor jöjjön egy recept a blogról:

Én nem szeretem különösebben a palacsintát, de ezt a receptet ki kellett próbálni! Nem csalódtam, isteni, felkerült a képzeletbeli menülistára.
Nem is változtattam rajta sokat, első körben csak annyit, hogy fél adagban csináltam, egy kisebb almával. Persze ettől állandóan leragadt, de végül egy kis liszttel orvosoltam a problémát, és utána tökéletes, ízletes desszert kerekedett belőle. Annyi kis észrevételem van, hogy ha édes almát választunk, akkor kevesebb cukor is elegendő.

A recept eredetiben:
25 dkg túró, 2 tojás, 4 púpos ek. liszt, 1 dl tej, 2 ek. nádcukor, 1 nagyobb alma reszelve, vaj a sütéshez

A tojást szétválasztjuk, a fehérjén kívül összekeverjük a hozzávalókat, a fehérjét felverjük, óvatosan beleforgatjuk a masszába, majd irány a serpenyő. Úgy készítsük, mint az amerikai palacsintát!

Tálalhatjuk mézzel, én rumos cukorsziruppal és friss almával tettem. A képek sajnos nem a legjobbak, mert este készültek, másnapra meg már nem maradt palacsinta. Nézzétek el nekem!

Húsgolyók salátával

Tudhattam volna, hogy a férfigyomor nem elégszik meg holmi zöldsalátával köretként, neki kell a rizs, a krumpli, a zöldség csak olyan "savanyúság, saláta". Persze nagyon finom lett így is, de azért elég kínos, ha nem tudod jóllakatni munkában megfáradt párodat. Mindegy, kiengeszteltem más módon, és igazából szerintem maga az étel így volt finom. Szóval közzéteszem, de lányok, okuljatok, és ha elkészítitek, akkor uratoknak és parancsolótoknak legyen legalább egy kis kenyér, vagy bármilyen "rendes" köret csak úgy, mellé!

A saláta egyszerű, paradicsom, paprika, salátalevél, uborka összetépve és kockázva, főtt tojás mellé szeletelve, leöntve fokhagymás öntettel (imádom a Glóbusz salátaönteteket, bevallom, ezt készen veszem).
A fasírtgolyók is roppant egyszerűek: fél kg. darált husiból már istenes adagot lehet készíteni két főre. Szóval a darált husiba belemegy két tojás, három db összecsipkedett és vízben vagy tejben áztatott zsömle, apróra szeletelt vöröshagyma és fokhagyma, só, jó sok bors,  meg aki amilyen fűszert talál otthon és szeret, de ez opcionális. (Pl. majorannával nagyon fincsi.) Ezt az egészet jól összekeverjük. Én nem gondolkodtam előre, és utána kézmosás. Apró kockákat vágtam, ha jól emlékszem, füstölt trappistából, de lehet ez bármilyen más sajt is, ízlés dolga. Feltettem forrni az olajat, aztán a fasírtból gombóckákat csináltam, közepükbe gyúrva a sajtot. Közepes méretűre készítsük a gombócokat, mert a túl nagy nem olyan guszta, a túl kicsiből pedig kifolyik a sajt. A meggyúrt gombócokat panírmorzsába forgattam és a forró olajban kisütöttem. 
A képen látható módon tálaltam. Szerintem nagyon fincsi volt, és nem is került olyan eget rengetően sokba.

Csirkemáj rizzsel

Ez a recept még a kolis időkből való:

Szóval akartam én ügyeskedni a konyhában, csak hát rettentő meleg van, és jeges hűsítők jutottak eszembe, például epres-mentás turmix (amihez kéne turmixgép, de nincs), kávéfagyi rummal (amihez meg fagyigép kellene), no meg mindenféle habos-krémes sütik (amihez meg nem ártana sütő). Kezdem nagyon utálni a kolit.
Ezen hiányosságok eléggé el tudják venni az ember kedvét mindenféle alkotástól, de én megembereltem magam, és egész finom ebédet készítettem. Íme:

Nem más, mint máj mindenféle cuccal. Nincs neve, csak összedobtam, de nagyon finom lett. Mindjárt jön a recept is, csak előtte had mondjam el, milyen rémes gyerek voltam, mikor még anya pocakjában éltem. Mert hát milyen szörnyű az a gyerek, aki kívánóssá teszi az egyetlen édesanyját olyan dolgokra, amiket ő ki nem állhat? Anya mindig elmeséli, amikor valahol máj kerül az asztalra, hogy ő életében egyszer ette meg a májat, akkor, amikor terhes volt velem. Jóízűen megvacsorázott belőle. Aztán reggel, bár sosem szokott rosszul lenni, ébredés után visszagondolt arra, mit is vacsizott, és első útja volt kiadni magából az ... hmm... élményt.
Mondhatjátok, hogy ez így egy gasztroblogon nem túl szép történet, de ha belegondoltok, hogy mit meg nem tesz egy anya a gyermekéért, rájöttök, hogy igenis szép történet ez.
És akkor jöjjön a recept:
Két fej főzőhagymát (idei vöröshagyma, csak a boltban így volt kiírva) félbe vágunk és felcsíkozunk. Feltesszük serpenyőben kevés olajon pirulni. Miután már szépen pirult, néhány vékony szelet füstölt-főtt bacon szalonnát szintén felcsíkozunk és azt is beletesszük és még egy kisebb babérlevelet is. Jöhet bele olyan 30 dkg. csirkemáj is, ezt még nem fűszerezzük, különben nem lesz finom omlós. Szóval így sütögetjük lefedve egy rövid ideig, amíg majdnem kész. Akkor megborsozzuk, sózzuk, és teszünk bele 2 ek. vörösborecetet. (Sosem szoktam ilyet használni, Hamburgban persze hogy elcsábultam, egy csomó gasztro cuccot vettem magamnak is, és természetesen, hogy ne legyen könnyű, szinte mindegyik üveges. Majd megmutatom, miket hoztam, de addig nem akarom posztolni, amíg nem adtam át őket a megajándékozandóknak.)
No vissza a recepthez! A fűszerezés után már csak annyi van hátra, hogy készre főzzük, és rizzsel és savanyú uborkával tálaljuk.

Indiai gasztrokalandozás

Mindig is híve voltam az új dolgok kipróbálásának, legyen szó igazából bármiről. Úgy vélem, egyszer át kell élni, hogy el tudjam dönteni, jó-e az nekem, vagy sem. Így vagyok az ételekkel is, annyi minden van, amit szeretnék kipróbálni. Néhány egyszerűbb is [már magyarországi hozzáférés szempontjából], úgymint macaron, békacomb, kagyló, és néhány bonyolultabb is, mint pl. kígyóhús, esetleg nagy madárpók sütve. Csótányt és bogarat mondjuk nem ennék, de nem azért, mert nem vagyok rá kíváncsi, hanem mert van ez az ízeltlábú-fóbiám.
No de nem is ez a lényeg, hanem hogy megkerestek a fűszeráruház.hu-tól, hogy küldenének nekem fűszermintát. (Amúgy az oldal és az ötlet zseniális, érdemes oda benézni.)Választhattam, hogy melyik nemzet konyhájának mintafűszereit kérjem, volt olasz, kínai, arab, stb. Hát engem az indiai vonzott legjobban. Miután elküldtem a válasz e-mailt, elbizonytalanodtam, hogy vajon jól választottam-e, hisz még sosem próbáltam azt az ízvilágot, a curryt is csak hírből ismerem. Hát, fogtam magam, hogy legalább szokjam, vagy kicsit közelebb hozzam az ízeket, keresgéltem kicsit neten, mit is lehetne. Aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy szegény ember vízzel főz, én meg azzal, ami épp van otthon. Meg már hallottam, hogy van ilyen, hogy ananászos csirke. Úgyis átvisszük ismerősökhöz, ott meg bármi is az, egyetemistáknál minden elfogy előbb-utóbb, szóval nyugodtan kísérletezhetek. Hát, a végeredmény szerintem nagyon finom, kicsit érdekes és szokatlan lett.
Kevés olajon megpirítottam egy kisebb darab hagymát apróra vágva. Eztán az apróra vágott csirkemellet (egy nagyobb darab volt) beleforgattam, sóztam és jól megborsoztam, majd fehérre pirítottam. Rádobtam azt hiszem, két teáskanál curryt, szép sárga lett. Majd ráöntöttem egy konzerv kockázott ananászt, és annak a  levét (igaz, csak a felét, mert a másik felét megittam). kis vízzel még megtoldottam, fedőt tettem rá, levettem takarékra, és kb. fél órán keresztül még pároltam. Rizzsel tálaltam, pontosabban csomagoltam el.

Tiramisu

Egy hosszú és katasztrofálisan ügyetlen nap után úgy döntöttem, nem szenvedek tovább, inkább megyek kedves barátnőmhöz, és készítünk valami finomat, mert hát főzni legalább tudok. Ezt a délután folyamán többszörösen sikerült megcáfolnom ilyen kis apróságokkal, hogy pl. a hűtőben kerestem a kristálycukrot, vagy hogy a 6 tojásból hármat nem tudtam szétválasztani, és mind a három sárgáját úgy kellett kihalászni a fehérjéből, és imádkozni, hogy ne repedjen meg a hártya. Nem is értem, hogy sikerült végül mégis elkészíteni a sütit.
Egyébként ciki-nem ciki, de én, ha tiramisut készítek, mindig a Szarvasi mascarponet veszem (ma majdnem sikerült mozzarellát helyette), mert a doboz belsejében lévő recept nekem nagyon bevált. Igaz, elég drága aszerint készíteni, de szerintem megéri. Rögtön dupla adagnak álltunk neki Vikivel, és csak annyi változtatást végeztünk, hogy vaníliás cukor helyett vaníliát tettünk bele, - ennek még jelentősége lesz ebben a bejegyzésben - és mivel erre ment el az összes pénz, csak egy fél dl.-es rumot vettünk.
Akkor a recept, dupla adaggal, amiből nekünk 3,5 l-es edény (pontosabban, mivel "feleztünk", ezért egy 2 és egy másfél)  tiramisu lett. 
6 tojást ügyesen szétválasztunk, majd a sárgáját jó habosra verjük 4 ek. cukorral. Mindeközben főzünk egy jó erős kávét. Ha kész van a tojásos cukros kemény hab, akkor beletesszük az alkoholt, esetünkben rumot, mert az fincsi, a konyak meg nem (ez a mi ízlésünk, szóval bármikor felülbírálható), a vaníliarúd kikapart belsejét és az 500 g-os mascarponet és jó sokáig verjük tovább habverővel. Tényleg kicsit keményebb lesz, bár én elsőre nem hittem el. Miután végeztünk, mehet a hűtőbe, amíg felverjük a fehérjét. Miután ez is kész, óvatosan összeforgatjuk, majd vissza a hűtőbe. Közben a kávét Viki összekeverte a maradék kis rummal, meg tejjel, meg a biztonság kedvéért meg is cukrozta (összesen, fele kávé-fele tej aránnyal kb. 6 dl lett, de ez soknak bizonyult). Kezdődhetett az összerakás, amihez jó sok babapiskótát vettünk, Tescósból 3 csomagot, de hát úgy voltam vele, hogy inkább legyen több, mint nem elég. Persze kb. 3 db. maradt meg. Tehát a piskóta a kávéba és lerak egy rétegben egy négyszögletes edény aljára. Aztán ezt borítjuk krémmel, majd egy réteg szitált cukrozatlan kakaó. És itt légy kreatív, ha nincs szűrőd: a szűrős teatojás sokkal könnyebben kezelhető, pontosabb, és szerintem mókásabb is. Aztán újra a kávés piskóta, a krém, és a tetejére is kakaó. Majd az egész megy a hűtőbe. Így néz ki:

Rántott leves

Nagyon furcsa számomra, de a régi blogomon ez volt az egyik legnépszerűbb recept. Most, hogy belegondolok, tényleg nagyon egyszerű, finom, gyors, gyógyító hatású, szóval lehet, hogy nem kéne ennyire meglepettnek lennem:)!

Másnaposságra, menzán, náthásan, vagy ha csak nem kívánunk semmi tartalmasat, de enni kell: igen, kiskorunk utált, ma hirtelen nagyon megkívánt rántott leveséről beszélek.
Olajon pirított lisztet (azaz rántást) készítünk, beleteszünk másfél teáskanál egész köménymagot, pirítjuk picit, majd levesszük a lángról, beleteszünk egy teáskanál pirospaprikát, összekeverjük, felengedjük vízzel (kb. 1,5 l), majd visszatesszük a lángra, ízlés szerint sózzuk, majd felforraljuk. Ha gyerekeknek tálaljuk, akkor szűrjük le, mert a köménymag elég ijesztő a számukra. Forrón tálaljuk bögrében, vagy leveses tálban levesgyönggyel!