Rántott leves

Nagyon furcsa számomra, de a régi blogomon ez volt az egyik legnépszerűbb recept. Most, hogy belegondolok, tényleg nagyon egyszerű, finom, gyors, gyógyító hatású, szóval lehet, hogy nem kéne ennyire meglepettnek lennem:)!

Másnaposságra, menzán, náthásan, vagy ha csak nem kívánunk semmi tartalmasat, de enni kell: igen, kiskorunk utált, ma hirtelen nagyon megkívánt rántott leveséről beszélek.
Olajon pirított lisztet (azaz rántást) készítünk, beleteszünk másfél teáskanál egész köménymagot, pirítjuk picit, majd levesszük a lángról, beleteszünk egy teáskanál pirospaprikát, összekeverjük, felengedjük vízzel (kb. 1,5 l), majd visszatesszük a lángra, ízlés szerint sózzuk, majd felforraljuk. Ha gyerekeknek tálaljuk, akkor szűrjük le, mert a köménymag elég ijesztő a számukra. Forrón tálaljuk bögrében, vagy leveses tálban levesgyönggyel!

Danci féle szendvicskrém

Amikor már elég a húsból, nem akarsz levest sem, vacsora kéne, akkor eljött a finomabbnál finomabb szendvicskrémek ideje. Az alap természetesen pirítós, a Lidlis féle vajas toast kenyér a legjobb, ha nem számítanak a kalóriák, de lehet mindenféle más kenyér is, a képen pl. sokmagvas toast szerepel.. Erre pedig kenhetünk és szeletelhetünk bármit.
A mai vacsi hozzávalói:
2-3 nagyobb darab sárgarépa (lereszelve) (1 rész)
ránézésre ugyanannyi, azaz 1 rész füstölt sajt (szintén lereszelve)
1 rész trappista sajt (ugyancsak lereszelve)
ízlés szerint pár gerezd fokhagyma (a változatosság kedvéért nyomva vagy reszelve)
ízlés szerint bors, só
és mindezt összekeverjük tartármártással (egyszerűen: majonéz+tejföl+só+bors+mustár+cukor, bonyolultan: 1 tojás sárgájához lassan keverjük hozzá az étolajat, majd a fentebb leírtak alapján ízesítjük)
Az így kapott nagyon finom krémet a friss pirítósra kenjük, és a lehető legjóízűbben fogyasztjuk!

Madártej

Először is szétválasztottam 5 tojást. A sárgáját kikevertem jó habosra habverővel 150 g cukorral (ami nekem így nagyon édes, de igazából mások szerint pont jó. Minden esetre legközelebb csak 100 g-ot teszek majd bele.) és belekapartam a vanília belsejét. A mozdulatot még gyakorolnom kell, az egyszer biztos. A megmaradt vaníliarudat meg beleraktam egy befőttesüveg cukorba, és most kíváncsian várom, hogy valóban vaníliáscukor lesz-e a végeredmény. Közben feltettem takarékon melegedni egy liter tejet. Mikor már forró volt, de nem bugyogott, beleöntöttem a tojásos cukros cuccot. Elkevertem, majd felforraltam. Közben (mert mindent közben csinálok, egyszerűen univerzális vagyok:)) forraltam vizet, és felvertem a tojásfehérjét egy csipet sóval jó keményre. A lobogó vízbe vizes kanállal izéket (gombóc szerű szabálytalan formákat) szaggattam, és kevés ideig egyik, majd másik oldalát gőzöltem. Utána kivettem, és a már kész madártejbe raktam. Vannak, akik megspórolják a forró vizes  mókát, de anya vízzel csinálja, szóval én is. Tudom, ez egy fura érv, de ezzel kell beérnetek. Így viszont nagyon szép felhőcskék keletkeztek. Elégedett is voltam magammal. Jah és melegen számomra szörnyen émelyítő volt ettől a rengeteg cukortól, de hidegen egyszerűen isteni. Csak kicsit édes, de most pont ez kell!

Februári szülinap

Húgom és öcsém ikrek. Bár szinte semmiben nem hasonlítanak egymásra, az ízlésvilágukat is beleértve: öcsém imádja az édességet, illetve a hízlalós kajákat, húgom az egészség megszállottja, és ha teheti, akkor az édességek és sütemények terén is válogat, vagy épp csak hogy megkóstolja azokat, leszámítva talán csak a csokit.
Most is csak azért utaztam haza - persze ez a csak azért enyhe túlzás, hiszen köszönteni mindenképp mentem volna - hogy elkészítsek neki egy könnyed, nyári, nem túl hízlaló narancstortát. Tudom, lassan lehet élni a gyanúperrel, hogy csak narancsos tortákat tudok készíteni, de igazából csak nagyon szeretjük ezt a gyümölcsöt.
Tehát a torta:

Egy kerek tortaformában megsütünk egy lap piskótát (ez lehet vizes piskóta is, de az egyszerűbb és hagyományosabb 3 tojás, 3 ek. liszt, 3 ek. cukor is megteszi). Miután kihűlt a lap, visszahelyezzük a tortaformába, majd a széleit körbe rakjuk babapiskótával. Kicsit nekem össze kellett nyomni a tésztát, mert hűlés közben nem ment össze eléggé. Tehát, miután körberaktuk a formát, nekiállhatunk a krémnek: leturmixolunk kettő vagy három savanykásabb, a héjától és a fehér rétegtől gondosan megtisztított narancsot 2 ek. (ez lehet ízlés szerint több vagy kevesebb is) citromlével, egy pohár natúr joghurttal és 2 lapos ek. (ez is lehet ízlés szerint több vagy kevesebb) porcukorral.  Ezután felverünk fél liter tejszínhabot, miközben egy csomag zselatint (biztos ami biztos alapon) felforralunk 1 dl. vízben. Mikor minden hozzávaló készenlétben leledzik, akkor összekeverjük őket, majd a babapiskótával kirakott tortaformába öntjük. Hűtőben 2 óra alatt biztosan megdermed, utána narancsokkal borítjuk.

Azért azt is el kell mondanom, hogy még hugi ezt a tortát, és 18 éves szülinapos lévén aktnaptárat és bacardi breezert kapott, (öcskös ugyancsak), azért öcsém tortája kissé profibbra sikerült, anya Charlotte tortát sütött [recept előbb-utóbb olvasható lesz a tecasut.blogspot.com-on]. Íme a kettő egymás mellett:

Rendez-vous Monsieur Tarte Tatinnal

Ez a románc is úgy kezdődött, mint egy rossz romantikus vígjáték. Egy televíziós műsorban láttam meg Őt először, francia eleganciája, arisztokratikus egyszerűsége rögtön magával ragadott. Aznap este csak rá tudtam gondolni, talán még mintha az egyik álmomban is szerepelt volna. Reggelre aztán úgy éreztem, én sajnos nem vagyok az ő esete, nem vagyok elég különc, elég ínyenc - ha értitek, mire gondolok. Szerettem volna megfeledkezni róla, ám attól a naptól kezdve lépten-nyomon összefutottunk, persze nem személyesen. Néha mások beszéltek róla elismerően, hol egyenesen róla szóltak a televíziós műsorok, sőt egyszer-egyszer megfordult azokon a helyeken, amiket én is gyakran látogatok. Bevallom, vonzott a titokzatossága, és az az őszinte báj, amit sugárzott. Olyan volt számomra, mint egy ismeretlen ismerős, akit mintha ezer éve ismernél, ám tudod róla, tartogathat még meglepetést. Úgy éreztem, találkoznom kell vele, de még nem volt itt az ideje.
Végül a sors úgy akarta, hogy mégis találkozzunk. Más nők is dicsérték már nekem, mondták, mindenképpen megér egy találkát, de végül Maimoni véleménye volt az - mikor "vendégségben" jártam nála, akkor mutatta be nekem őt amolyan virtuális módon -  mely alapján eldöntöttem, nem halogathatom tovább, ezért igent mondtam, és megbeszéltünk egy randevút, amire tegnapelőtt este került sor.
Hát...az összbenyomás: csalódottság. Tipikus vakrandi, ahol az ember mindent beleképzel a partnerbe, majd mikor ténylegesen találkoznak, egyszerűen kiábrándul.
Kedves Tarte Tatin! Úgy érzem, bár örülök, hogy személyesen is megismerhettelek, de  véleményem szerint nem lesz második találkozás. Egyszerűen nem izzott fel a szikra, és már az első kontaktusunkkor rájöttem, m nem illünk össze. Mivel tudom, sok nőt boldoggá tettél már, ezért maradok őszinte tisztelettel:
Lina

Azért, ha te, kedves olvasóm, szeretnéd megismerni, íme az elérhetőség:

A 15 dkg lisztet, a 1,5 evőkanál cukrot, az 1 kávéskanál sót, a 7,5 dkg hideg vajat vagy margarint, a 2 evőkanál olajat és a 3-5 ek hideg vizet összegyúrjuk, majd fóliába csavarva hűtőbe tesszük. 

A töltelék elkészítése: 15 dkg cukrot karamellizálunk olyan serpenyőben, amit be lehet majd tenni a sütőbe, majd beletesszük a 7 dkg vajat és összemelegítjük. Ezek után beletesszük a 4 nagyobb meghámozott és felkockázott almát, belefacsarjuk egy citrom levét, majd összekompótáljuk. Ez kb. 25 perc, addig főzzük, amíg el nem fő az alma leve. Ezek után jön a csavar. Mivel ez egy vérbeli Tarte Tatin, úgy folytatjuk, hogy a tésztát kivesszük a hűtőből, kinyújtjuk akkorára, mint a serpenyő, majd rátesszük a töltelékre, a széleinél benyomkodjuk, a tetejét megböködjük villával, majd betesszük a sütőbe. Kb. 30 percet közepes hőfokon sütjük. Mikor már szép piros a tészta, kivesszük és egy tálra fordítjuk. Ha esetleg a töltelék a serpenyő alján marad, kikanalazzuk és rásimítjuk a tésztára. Kicsit hűlni hagyjuk, majd megkóstoljuk. 

Azt mondják, egy nő az első csókból el tudja dönteni, hogy egy férfival szeretne-e komolyabb kapcsolatot. Hölgyeim, sok sikert!

Tárkonyos raguleves

A leves tehát úgy készült, hogy 40 dkg. pulykahusit felszeleteltünk.Meg persze előkészítjük a többi zöldséget, azaz karikázzuk a sárgarépát (1 nagyobb, vagy több kisebb, ízlés szerint) és petrezselymet (1 db.), a gombát megtisztítjuk és felkockázzuk (kis dobozos gomba, sajnos pontos mennyiséget nem tudok, olyan 4-5 fej), egy kisebb fej vöröshagymát is megpucolunk és előkészítjük a cukorborsót (olyan teásbögrényit). Kevés olajon vagy margarinon feltesszük a répákat és a hagymát egészben a tűzre. Miután kicsi színt engedett, hozzákeverjük a husit, és félkészre pirítjuk. Közben ne felejtkezzünk meg a fűszerezésről: só, bors, és vagy vegeta, vagy leveskocka, amit nem szabad sajnálni, én kettő-hármat bele szoktam tenni, persze ebből a mennyiségből hatalmas adag lesz. Ezek után a gomba következik, végül pedig, miután az is megpuhult, mehet bele a cukorborsó. Pár perc, és felönthetjük vízzel. Megvárjuk, amíg rottyanik egyet, majd nokedlitésztát szaggatunk bele, kicsit hagyjuk, hogy főljön, végül takarékra tesszük. (Ha esetleg forráskor habzik, a habot leszedjük.) Belekeverünk egy két decis tejszínt (lehet helyettesíteni tejföllel is, de tejszínnel finomabb lesz a végeredmény, és hogy ne csapja ki a tejszínt, használjuk a hőkiegyenlítés módszerét, azaz vegyünk ki egy kicsit a forró levesből, ahhoz keverjük hozzá, és csak ez után rakjuk a levesbe.) Jöhet a végső ízesítés, egy kevés citromlé, és mustár, ami pikánssá teszi, ennek mennyisége ízlés dolga, ki kell kísérletezni. Végül beledobom a petrezselyem zöldjét és a tárkonyt, Megint rottyantok rajta és kész is az isteni leves.

Őzpörkölt dödöllével

Nagybátyám adott ajándékba egy kiló őzhúst, adta magát, hogy őzpörköltet kellene csinálni, mert azzal sok ember jól lakik, főleg ha jó kis zalai dödöllével tálaljuk.
Ne kérdezzétek, milyen husi volt, mert fogalmam sincs, azon kívül, hogy szép sötét színű kockákra vagdosta nagymamám, amin alig volt zsír, illetve néhány csontos rész is volt benne, amiket én bordának néztem, no meg egy gerinc-szerű csontképződmény is. Lehet, hogy nyak? A lényeg a lényeg, olyan egy kiló volt összesen.
Jó sűrű szaftot szerettem volna, úgyhogy először is fogtam két nagy fej vöröshagymát, felapróztattam egy vállalkozó szellemű fiatalemberrel, és két ek. zsíron (nem olajon!) elkezdtem pirítani. Majd miután megpirult, megszórtam őrölt pirospaprikával (úgy másfél evőkanállal biztos tettem bele). Ez után belekevertem a felolvasztott husit. Miután kicsit megpirult (azaz változott a színe), hozzákevertem egy apróra vágott paprikát és egy hámozott és felkockázott paradicsomot. [Tudtátok, hogy vannak, akik forró olajban megmerítve hámoznak paradicsomot? Láttam a TV-ben. Szerintem a forró víz sokkal klasszabb!] Még mindig a szaft sűrítésén fáradozva reszeltem bele egy sárgarépát és egy fehérrépát is, sóztam, borsoztam, és engedve a nyomásnak egy kis sótlan ételízesítő fűszerkeveréket is tettem bele, de most már inkább kihagynám ezt a lépést, ugyanis teljesen felesleges. Tehát a zöldséges saját levében pároltam kicsit a cuccost, aztán meg felöntöttem négy deci vörösborral. A maradékot megittam:). Így fődögélt a pörkölt takarék lángon két órán keresztül, mígnem a hús puhasága alapján késznek nem ítéltetett. Ha esetleg elpárologna a bor, lehet még önteni, de persze ha megittuk a maradékot, akkor a víz is megteszi majd helyettesítőnek.
A pörkölt elkészült, már csak a dödölle hiányzott. Tapasztalataim alapján (meg mert anya azt mondta) gyenge vagyok a nehezebb fizikai munkát igénylő konyhai feladatokhoz, tehát eszközként a lábos mellé nem fakanalat, hanem a habverő dagasztó tartozékát - azt a csavaros izét - választottam. Körülbelül egy - másfél kiló krumplit megfőztem a szokásosnál sósabb vízben, majd leöntöttem róla a főzővizet, de csak annyit, hogy a maradék pont ellepje. Takarék lángra tettem, majd belekevertem úgy fél kiló lisztet a dagasztóval. Utólag elgondolkodtam rajta, hogy jobb lett volna magasabb falú lábost választani, mondjuk fazekat, mert így a konyha csupa liszt lett, és a forró krumpli fröcsögése sem volt túl simogató érzés. A lisztet egyébként nem kell sajnálni, minél több megy bele, annál jobban összeáll majd a tészta. Akkor lesz jó, ha nagyon nehezen keverhető (értsd: a fakanál meg sem mozdul benne), kicsit  nyúlós karamell állagú, ízre nem túl krumplis masszát kapunk. Utolsó lépésként serpenyőbe a forró olajba tépkedem a masszát és megpirítom. A végeredménnyel mindenki elégedett volt. íme: