-Tokányt.
-Jó, jó, de milyen tokányt? Borsosat, csíkosat, milyet?
-Hát, nem tudom, csak tokányt. Uborkásat.
-Megkóstolhatom majd?
-Persze, jut bőven.
Hát, megkóstoltam. Nagyon finom volt.
Egyik hétvégén aztán Nórika nem volt itt, én meg megkívántam ezt a tokányos valamit, megpróbáltam hát létrehozni valami hasonlót. Most az én verzióm következik:
Felaprózuk egy vöröshagymát és olajon megpirítjuk. Beleteszünk egy leveskockát, kis sót, borsot, pirospaprikát. Aztán beledobunk két kisebb darab felcsíkozott csirkemellet, meg egy fél apróra kockázott kaliforniai paprikát, és 6 darab szeletelt koktélparadicsomot (az volt éppen itthon). Összefőzzük úgy, hogy kis vizet teszünk alá. Mikor már kezd alakulni, belenyomunk egy nagy gerezd fokhagymát, és én raktam bele még egy kis majorannát is, meg persze ami miatt az egész elindult, 4 közepes savanyú uborkát felcsíkozva. Főztem tovább. Közben elkészítettem hozzá a köretet (sima rizst), és mire a kész lett, a tokány is szépen elfőddögélte a levét, és jó sűrű szaftja maradt. Én meg büszke voltam magamra, mert nagyon szuper lett.
Utójáték:
-Képzeld, megfőztem a tokányodat:)!
-Hogyan?
-Így! - és elsoroltam neki gyorsan.
-Hát, biztos finom lett, de...én abszolút nem így csinálom, még csak nem is ezekkel a hozzávalókkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése