Pekándiós torta a'la Gordon

 Tényleg nem az ihlethiány miatt hozom át az érdemesnek tartott recepteket ide, hanem mert végleg törölni szeretném a régi blogomat. Furcsa is visszanézni, miket sütöttem-főztem pár évvel ezelőtt. Meglepődtem, hogy az egyik legfurcsábban sikerült torta (és az egyik kedvenc bejegyzésem) még nem került át. Így ezt hoztam most el nektek.

************************************

Imádom Gordon Ramsayt. Aki olvassa a blogot, az tudja, mennyire tudok örülni egy-egy könyvének. Ha kedvem van hozzá, akkor előveszem, és órákig képes vagyok nézegetni a képeket, elmorfondírozom azon, hogy hogyan készíteném el én az ő fogásait, milyen lehet az íze egy-egy különlegesebbnek számító alapanyagnak, bosszankodom a hozzávalókon, mert vagy túl drágák, vagy nem kaphatóak nálunk. Eddig azonban még nem jutott idő arra, hogy a tettek mezejére lépjek. Különleges alkalmat szerettem volna, tudjátok, mint amikor a szűz leány készül a nagy alkalomra, én is valami hasonló izgatottságot éreztem, és egyre csak halogattam a dolgot. Mert hát mi van, ha nem ízlik az étel, és csalódom kedvenc showman szakácsomban? (Tudom, ismerem az újságokban most szárnyra kapott híreket a csődbe ment éttermekről, és Gordon becstelenségeiről, de mivel nem ismerem személyesen, számomra akkor is megmarad idealizált örök kedvencnek.)
Egy szónak is száz a vége, a különleges alkalom az idei karácsony volt, amikor is anyai jóváhagyással és támogatással elhatároztam, hogy elkészítem a Csak könnyedén című szakácskönyvéből a pekándiós tortát fahéjas cukormázzal.
Már a neve is gyönyörű, igaz? És tele van mindenféle érdekes hozzávalóval, amit az előtt soha nem kóstoltam.
A projektet hosszú előkészítés előzte meg. Párom hozta hozzá a pekándiót Hamburgból. Tudni kell, hogy ez egy nagyon érdekes, szerintem egészen szép formájú dió, kicsit édeskésebb, mint a mi hagyományos diónk, de azért annyira bevallom, nem számottevő a különbség, szóval nyugodtan lehet helyettesíteni vele.
Aztán persze ott volt az édesburgonya, mint a torta alapja. Ettetek már? Én még soha. Nagymamám azt hitte, hogy ez a csicsóka másik neve, de elég volt beírni a netes keresőbe, hogy gyorsan lelombozódjunk. Aranyáron mérik, 1000 Ft-ot fizetett anya az egyik hipermarketben 2 db-ért (ennyit írt a recept). Igaz, rettenetesen finom, úgy néz ki, mint a nagyobb burgonyák, és olyan íze van, mint a legfinomabb és legédesebb sütőtöknek. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan helyettesíthető vele, és akkor talán olcsóbb lesz. Mi azért igyekeztünk autentikusak maradni, igaz, azért mégis helyettesíteni kellett egy fontos hozzávalót, méghozzá a Golden syrupot, mert nincs az az Isten, hogy 2000 Ft-ot kiadjunk 3 dl folyós tömény édesért. Vidéken pedig csak ilyen áron van sajnos, de tökéletesen megfelelt helyette a méz is, amit egyik ismerősünk termel.
Így már majdnem minden készen állt a nagy mutatványhoz, hát nekiláttunk. Azért voltak fura dolgok még a receptben, de erről majd csak szép sorjában.
Első lépésként tehát puhára sütöttük anyával a 2 db közepes méretű édesburgonyát (190 fok, gs: 5. fokozat 30-40 perc). Nagyon finom illata volt, és kb. fél óra alatt puha is lett, de azért biztosra mentünk és még 10 percet bent hagytuk. [Tudni kell, hogy Gordon receptjei rettentő pontosak, hőfok, mennyiség és idő tekintetében is, de ha nem üzemi konyhánk van, vagy nem rendelkezünk a legkiválóbb eszközökkel, akkor nem is érdemes ezekkel dolgozni. Így maradt a sok éves tapasztalat anya részéről és a kreatív improvizálás az enyémről. Minden esetre az erre való utalásokat zárójelben azért közlöm.]
Második lépés, a tészta legyúrása, ami gyakorlatilag egy nagyon nem édes fahéjas linzertészta volt. Ez szuperül sikerült! Össze kellett gyúrni 300 g lisztet, csipetnyi sót, fahéjat (fél g a recept szerint) 15 g kristálycukrot, 150 g hideg vajat, 1 tojás sárgáját és 1-2 tk. vizet. Gordon persze mindezt robotgéppel csinálta, nekünk nem volt. Azért így is összeállt a tészta. Fél órára a hűtőbe kellett tenni, pihenni. Utána nagyon vékonyra ki kellett nyújtani, és kibélelni  vele egy 20 cm. átmérőjű és 5 cm magas edényt úgy, hogy a szélei kicsit túllógjanak. Ha nincs ilyen edény, akkor persze bármilyen másik is jó, mi tortaformát béleltünk. Aztán itt kihagytuk azt a lépést a sütőpapírral és szárazbabbal és inkább csak kicsit kilyuggattuk villával, még 20 percre hűtőbe tettük, majd elősütöttük.(10perc, 190fok, majd ezt követően, miután kivettük, akkor a sütőt 160 fokra, azaz 3as fokozatra állítjuk)
Ez után jött a töltelék elkészítése: az édesburgonyát félbe vágtuk és (Gordon itt mindent robotgépbe kanalazott, mi meg egy szimpla tálba) és krumplinyomóval összetörtük. Beletettük a cukrot (50 g barna cukrot és 50 g kristálycukrot). Észrevettétek, hogy minden grammban van megadva??? Ez iszonyatos kiszúrás, majd meglátjátok, hogy miért.  Bele kellett volna tenni még FÉL tanyasi tojást felverve. Most komolyan, FÉL??? Szóval mi egészet tettünk, igaz kicsit. Került bele még 2,5 dl. zsíros tejszín (mivel mililiterben volt megadva, ezt nagyon benéztem, hiszen a recept 25 ml.-t írt és én ezt lazán 2,5 dl-nek fordítottam. Szóval ha úgy gondoljátok, elkészítitek ezt a sütit, akkor erre figyeljetek!!!!!!!!!)
25 g puha, sózatlan vaj, 1 tk. vaníliakivonat, (1/4 tk.) őrölt fahéj, csipetnyi őrölt fűszerkeverék (itt egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy provanszit tegyünk bele vagy mézeskalácsosat, végül az utóbbi mellett döntöttünk) és egy csipetnyi frissen reszelt őrölt szerecsendió. Ezt a masszát jó egyenletesre kevertük.
Következő lépés volt az elősütött tészta széleit egyenesre vágni és beletenni a tölteléket.
Jött a fahéjas cukormáz. A cukrot (150 g barna), a golden syrupot mézet (75 ml.) a felvert tojást (másfél helyett itt is egyet használtunk) a 30 g sózatlan vajat, 2 tk. vaníliakivonatot és a fahéjat (tetszés szerint) egy tálban simára kevertük, majd egyenletesen a töltelékre kentük. Elrendeztük rajt szépen a pekándiót, és sütőbe tettük.(1 és háromnegyed óra, 160 fok).
Igen ám, csakhogy sütöttük ennyit, és semmi foganatja nem volt. Okés, a teteje szépen pirult, de a késpróbát nem állta ki. Végül két és fél óra sütés után este 11-kor azt mondtuk, hogy ennyi, kikapcsoljuk a sütőt, úgyis azt írta a recept, hogy hagyni kell a formában kihűlni a sütit, és aztán utána lehet tálalni, szóval az éjszakára benn hagytuk, várva a csodát, és másnapra lőn csoda, megállt a torta, szeletelés után pedig nagyon finom lett. Igaz, kicsit tömény, szóval nem lehet gyorsan az egészet felfalni, de tejszínhabbal tálalva igazán karácsonyi finomság.
A konklúzió: bár bonyolultan írtam le, nem egy nagyon macerás torta, igaz, elég drága, de okosan gondolkodva meg lehet úszni kicsit olcsóbban is (pl. vaj helyett margarin és amiket még fentebb írtam). Lényegében egy linzer, egy mindent bele krém és egy szirup, dióval kirakva. Megéri elkészíteni.
A lényeg pedig: bár többet vártam (első éjszaka ugye), azért csalódott sem voltam, sőt! Továbbra is szeretlek, Gordon Ramsay!