Borban párolt hekkfilé currys mártással

Tudom, nagyon flancos nevet adtam neki, de higgyétek el, pofon egyszerű az elkészítése, és még egészséges is!

Az egész ott kezdődött hogy párommal nagyon rákattantunk a hekkre. Igaz csak fagyasztottan jutunk hozzá, de minden héten legalább egyszer készítek belőle valamit, és hát a panírozott hekktörzs kezdett unalmassá válni.A történethez az is hozzátartozik, hogy mostanában új gyümölcsöket próbálunk ki, és legutóbb a csillaggyümölcs vándorolt a kosarunkba (karambola), amiről a legfontosabb tudnivaló, hogy olyan semmilyen íze van. Legalábbis annak a példánynak, amit mi kifogtunk. Olyan egyszerű citromos, de meg mégsem elég savanykás. Kidobni nem akartuk, megenni nem ment, gondoltam, valami vagány szószt csinálok belőle. Így lett igazán fényűző az az egyszerű vacsora, amit, ha az ízeket jobban kedvelitek a kinézetnél, akkor citrommal tudtok helyettesíteni:)!

Következzen hát a recept:
Kicsit több mint fél csomag fagyasztott hekkfilét kiolvasztottam, egy üvegedényt kibéleltem alufóliával. Az alufóliára egy kis olívaolajat öntöttem, egy fej vöröshagymát apróra vágtam és ráterítettem, a karambolát felcsillagoztam(?) és a hagymára fektettem (még egyszer mondom, egy egész citrom felkarikázásával sokkal értékesebb ízélményhez juttok szerintem, és nem utolsó sorban nem kell a végén a szószba olyan sok citromlevet öntözni), erre ment egy kis bors, egy kis só, majd a halacskák, aztán megint egy kis só, egy kis bors, és végül az egészet felöntöttem egy deci száraz fehérborral és még egy deci vízzel. Az egészet lefedtem alufóliával és előmelegített sütőbe tettem, ahol 20 perc alatt puhára párolódott a hekk. Eztán jött a neheze.

Az alufóliában sült halat én úgy szoktam készíteni, hogy az alufólia a sütés közben sütőzacskóként funkcionál, tehát nem csak egyszerűen a tepsi alján és tetején van, hanem teljesen bebugyolálom vele a halat. Ebből a "zacskóból" nem túl szépen, de azért kiszerencsétlenkedhető a lé, amire a mártáshoz szükségünk lesz. Igen ám, de természetesen a zacskó szétjött sütés közben, így elég vicces és kupis volt a végére a konyha, de sikerült a boros-karambolás-hagymás-fűszeres hallevet egy serpenyőbe szerencsétlenkednem úgy, hogy a halacskákat közben egy másik edénybe pakolva próbáltam melegen tartani. 

Amíg sült párolódott a hal, 1,5 dl.-es főzőtejszínt összekevertem egy lapos evőkanál liszttel, reszeltem bele egy kis gyömbért, majd hozzáadtam egy teáskanál curryport. Ezzel habartam be a forrásban levő hallevet, citromlével a kellő savanyúságúra állítottam, majd kis sót és borsot adtam hozzá. Most hogy írom a bejegyzést, eszembe jutott, hogy lehetett volna épp hogy egy kis mustárt is beletenni, de sebaj, mert lesz legközelebb is, és akkor nem felejtem ki.

Szóval ennyi lett volna a flancos vacsoránk, illően rizzsel tálaltam volna, ha nem kívántam volna inkább a hasábburgonyát, így az lett a köret.        

A karambola hozzájárult ugyan a látványhoz, az ízhez azt hiszem, kevésbé, de most, elnézve a képeket, szerintem citromkarikával a tetején pont ugyanilyen mutatós lett volna.