Diós linzer

 Ez is egy régi recept a régi blogról, de mostanában gondolkodtam, hogy újra meg kellene sütni. Szerintetek merjek megint nekiállni?

******************************************************************

Egyszer az egyik kedvenc lakótársam hozott a blokkba egy sütit. Diósat. Mivel nem vagyok oda a dióért, először vágtam egy fintort. Aztán persze elkezdte kínálgatni, és hát olyan édes egy leányzó, nem lehet neki nemet mondani, szóval megkóstoltam. És azonmód megettem még vagy négyet belőle. Számomra ez a világ legfinomabb linzere, a kakaós kekszek között meghúzódó diókrém, a tetején fénylő csokoládé borítással, nyamm. Naná, hogy elkértem a receptet.
Karácsonykor aztán eljött az ideje, hogy én is elkészítsem. Hát, nincs még egy süti, amivel ennyit szívtam volna. Nem fogok hazudni, szörnyen macerás volt az elkészítése, de tény, megérte. De akkor is!
Lássátok a receptet, aztán majd írom a tapasztalatokat!

Kakaós keksz dióval

25 dkg liszt, 15 dkg margarin összemorzsolni, 15 dkg porcukor, 2 kávéskanál kakaó, 1 egész tojás, ½ cs.
sütőpor.
Összegyúrjuk, vékonyra nyújtjuk, kiszaggatjuk, majd kisütjük.

Krém:
10 dkg darált dió, 10 dkg porcukor, 1,8 dl tej összeforralni, langyosan 5 dkg vajat, 1 kanál rumot keverünk
hozzá.
Két kekszet összeragasztani a krémmel, majd csokimázzal megkenjük a tetejét.

Csokimáz:
14 dkg cukor, 1 kanál kakaó, 4 kanál tej, 5 dkg vaj

Ezt kaptam meg, és ebből kellett dolgozni. És a tapasztalatok. Ha a recept szerint haladsz, olyan lágy masszát kapsz, amit nemhogy nyújtani nem tudsz, de majdnem folyik. Legalábbis nálam ez volt. Raktam még hozzá lisztet, de most már tudom, kicsit pihentetni kellett volna a hűtőben. Minden esetre nyakig, de legalább vállig tésztás voltam, mire összeállt a dolog. Mindegy, meglett, kisült. Mondjuk a hullócsillagok hátsó része, ami azt hiszem fénycsóva, az mind letörött. Sebaj, megette az öcsém.

Jött a krém. Hát, ha recept szerint készül, akkor folyik. De annyira, hogy nem marad meg a tésztában. Szörnyű ránézni is, ahogy a sütilapok között folyik ki az a finom krém. Mondjuk raktam még bele diót, hátha, ártani nem ártott, de sűrűbb sem lett. Azért nagy nehezen megkentem, öcskös meg törölgette és nyalakodta a tálcára csorgó krémet.

Végül a csokimáz. Már csak tortabevonó maradt otthon. Ezt én rontottam, hiszen nem a recept szerint készült, gondoltam, az nehezebb, egyszerűbb lesz felolvasztani a táblát aztán jó lesz. Előtte rendes csokiból csináltam a bonbonokat, így nem is gondoltam rá, hogy a tortabevonó másképp működik. Hát másképp működött. Mert nem olvadt meg, csak úgy volt, meg olyan fura állaga lett. Nem tehettem mást, már majdnem dobtam ki, mikor eszembe jutott, hogy azt a kevéske tejet a doboz aljáról, ami megmaradt, beleöntöm. Ez némiképp javított a helyzeten. Lényeg a lényeg, volt egy nem túl esztétikus csokimasszám, amit rá akartam csurgatni a kekszekre. Csakhogy nem csurgott. Így kentem. Több-kevesebb sikerrel.

És még ezek ellenére is az egyik legfinomabb karácsonyi süti keveredett ki belőle, és húsvétra is meg kell majd sütnöm. Már előre félek...