Vadas

Minden valamire való gasztrofan konyhájában történtek már érdekes, hátborzongató, méregkeverésre hajazó események, amiknek jobb a konyha biztos keretei és négy fal között maradniuk. Most én is hozok nektek egy ilyen történetet. Nem tudom, hogy lett az, ami, de az lett, annak ellenére, hogy kételkedtem a sikerben.
Kezdjük az elején: vadas zsemlegombóccal. Ez volt a terv. Élénken él bennem a régi menzás vadasok spagettivel tálalt utánozhatatlan és zseniálisan finom emléke. Hát, enyhén szólva nem jött össze:(. Megnéztem néhány receptet az interneten, majd ki lettem zavarva a gép elől, úgyhogy csak magamra hagyatkozhattam. Fogtam 2 sárgarépát, fél zellert és egy fehérrépát és lereszeltem. Felapróztam egy hagymát is, és feltettem egy kis olajban pirulni. Ebbe ment bele a zöldség. Az fődögélt egy kicsit, majd felöntöttem vörösborral, olyan 3 dl-rel, meg még mellé öntöttem 8 dl vizet is, gondolván, úgyis elfő majd. Közben 5 szelet sertéshusit (mert nem szeretem a marhát) elősütöttem sóval, borssal. Ezt is beletettem a forró mártásba, sóztam, borsoztam, majd jó másfél órát főztem. Jaj, majdnem kifelejtettem, hogy mustárt is tettem bele, 3 teáskanálnyit. Mikor már jól megpuhult a husi, akkor pedig a nagy mumus, rántást kellett csinálnom. Jelentem, még mindig nem tudok:(. Az történt, hogy kis olajba raktam egy púpos evőkanál lisztet, összekevertem, majd felöntöttem még két deci vörösborral, összekevertem ezt is, hááát...szóval olyan állaga lett mint a fagyinak, csak ugye meleg volt. Belekevertem 1 pohár tejfölt, gondolván, úgysem lehet rosszabb. Hát lett. És aztán ez a trutymó ment bele a mártásba. Küzdöttem, küzdöttem, és láss csodát, nem lett csomós. El sem hiszem, hogyan. Azért be kell vallanom, semmi hasonlóságot nem fedeztem fel a régi, nagyon szeretett vadas és e között a cucc között. Ugyanakkor páromnak valamilyen csoda folytán ízlett, és igazából nekem is.
Mondjuk én a zsemlegombócot szeretem amúgy is, szóval nem is a mártás volt a lényeges:). A zsemlegombóc úgy készül nálam, hogy veszek 4 zsemlét és felkockázom. Aztán nagyon apróra felvágok egy kisebb fej vöröshagymát, megpirítom, és megy rá a zsemlére. Ütök még bele két tojást, és olyan 3 dl tejet is öntök bele. Sózom, majd még frissítem egy kis aprított petrezselyemzöldjével. ezt jól összedolgozom, és amennyi lisztet még felvesz, annyit rakok bele. Olyan nyúlós, de még lágynak kell lennie, hogy azért vizes kézzel gombóccá lehessen gyúrni, és lobogó sós vízben kifőzni.
Hát ennyi. Nem egy jó recept, közelébe sem ér a régi, menzás vadasnak, de hát...azért mégiscsak vadas, kissé férfias ízvilággal. Én édesebbre emlékeztem, de nem mertem bele több cukrot tenni, mint egy lapos evőkanállal...tudom, csaltam:$.