Papamaci 30 éves

Bizony, bizony, nem elég, hogy megnősült, képes még öregedni is:). Persze mindezt a legnagyobb szeretettel állítom róla, mert most, hogy eljött ez a kerek évforduló, eztán csak fiatalodni fog:). Mea culpa, hogy a bulira nem tudtam elmenni, de azért illően megköszöntöttem ám. Oh, el is felejtettem, ti nem is ismeritek őt! Hát a legklasszabb zenész, a legjobb barát, a legszuperebb férj (bár nem tudom, kedves felesége egyet ért-e, de számomra ők az álompár, szóval nem szívom vissza az előző megjegyzést), a legnagyszerűbb ember, a legbulizósabb állat, a leglelkizősebb óriás és a legkedvencebb fogadott papamaci:).
Ennek örömére sütöttem is neki egy tortát. Olyat szerettem volna, ami kicsit szív- és lélekmelengető (főleg így télen, szóval az ízesítés fahéj-narancs-csoki), és látványos is, hogy ne csak átlagos legyen, mert hát ugye kifejtettem, hogy ő sem átlagos:). Engedélyt kaptam, hogy feltegyem a blogra a tortát és a receptet, szóval most ezt a bejegyzést olvashatjátok!

A torta alapja négy tojásos vizes piskóta kakaó és fahéj ízesítéssel, ami úgy készült, hogy a 4 tojást 4 ek. cukorral felvertem, és mikor már olyan szép fehéres é kemény volt, lassan adagolva hozzáhabverőztem 4 kanál hideg vizet. Közben egy kis tálban összekevertem a száraz hozzávalókat: 4 ek. liszt, 1 zacskó sütőpor, ízlés szerint fahéj és kakaó, majd óvatosan a habba kevertem, téglalap alakú tepsiben zsírpapíron megsütöttem. A folyamatot megismételtem, mert szeretem a lapokat külön kikeverni, így biztosan nem esik össze a második vagy harmadik lap sem. Tehát összesen két lapot sütöttem. Megvártam, amíg kihűlnek, majd a kívánt formára vágtam őket egy sablon segítségével. A kép alapján biztosan ki fogjátok találni, mi is volt az elképzelés:

A lapokat egymásra próbáltam. Nem, nincs megégve, a fahéj és a kakaó miatt tűnik úgy...
Tehát miközben hűltek a lapok, elkészítettem a krémeket. Kell hozzá kb. 4 dl. tejszín, amit jó keményre fel kell verni, aztán meg ketté kell választani. A krémek elkészítési eljárása megegyezik, csak az ízek mások. A pudingokat felfőzzük 2-3 ek. cukorral és 3 dl. folyadékkal, majd miután kihűltek, a tejszínt fele-fele arányban belekeverjük.
A csokikrém: 1 csomag csokipuding, 3 dl tej, 3 ek. cukor.
A narancskrém: 1 csomag vaníliapuding, 3 dl. narancslé (50%-os legalább), 3 ek. cukor.
A lapok megtöltése trükkös, mert először egy narancsot apró kockákra vágunk é azzal kirakjuk az alját, így:

Aztán betöltjük a krémet, csíkosan, egy célszerszámmal, ami sima nejlonzacskó, aminek ki van vágva a sarka. Ez után a torta így fog kinézni:

Ezt követően a másik lapot is ráhelyezzük, és az oldalát szépen bevonjuk a maradék krémmel, és még lesz egy kevés, csak úgy nyalogatni, és a maradék piskótával mártogatni is. Miután bevontuk az oldalát, egy keveset a tetejére is kenünk, mert erre kerül az étcsokimáz. Másfél tábla étcsokit kb 1 ek. vajjal gőz fölött felolvasztunk, majd rákenjük a tortánk tetejére. Ha ügyesebbek vagytok, mint én, akkor egyenletes lesz, és az oldalára is jutni fog. De ha nem sikerül tökéletesre, mint ahogy nekem sem sikerült, akkor se búsuljatok, mert a hibáktól lesz igazán szép és eredeti. És igen, ezzel csak magamat akarom vigasztalni.  A most már mázat kapott tortát tegyük kicsit hűtőbe, hogy a csoki megdermedjen, és addig foglalkozhatunk a díszítés előkészítésével, azaz a marcipán formázásával. Itt minden kreatívság megengedett, ami a formázó eszközöket illeti. A hurkapálcától elkezdve az utazó sakk-készlet fekete műanyag gyalogjáig mindent bevethetünk (ennél a tortánál legalábbis ezek kerültek használatba), hogy  tökéletesen imitáljuk a tartozékokat. A végeredmény pedig a következő lett:

Aki nem ismerné fel, annak segítség: ez egy gitár. Igaz, a bundok hiányoznak, és a mérete is inkább ukulele, a húrok nem feszesek (egyébként zacskós technika, narancskrém), de az ünnepeltnek tetszett és mindenkinek ízlett. Egyszóval elégedett vagyok. BOLDOG SZÜLINAPOT, PAPAMACI!!!

.