Kávés muffin

Már írtam párszor, hogy nem a szívem csücske a muffin, mint sütemény. Egyrészt számomra túl nagy adag akár egy is belőle, másrészt nincs benne túl nagy kihívás, harmadrészt pedig azt a kis kihívást sem sikerül mindig teljesítenem. No de párom imádja, így néha-néha rákényszerülök egy-egy adag elkészítésére. Szeretem látni az örömét, hogy az egyik kedvenc sütijét sütöttem, és az se utolsó szempont, hogy a reggeli kávé mellé egy muffin igazán üdítő tud lenni.

Ennek örömére, mikor legutóbb a bolhapiacon jártunk, és kinéztem magamnak 2 kevert sütis szakácsfüzetet, a harmadik, a muffinos is jött velünk.
Az első recept alapból változtatással készült, mert nem volt itthon pudinghoz való, így csak a tésztát készítettem el. Voltak fenntartásaim azért ezzel a füzetecskével, féltem, hogy úgy járok, mint az egyszeri menyecske, megcsinál egy olyan receptet ami csak leírva lehetséges, elkészítve nem, de kellemeset csalódtam.
A végeredmény nagyon finom lett, igaz párom egy dolgot azért hiányolt belőle, mert első kérdése az volt, hogy hol van belőle a csoki.

Íme a könyv:

A recept:

20 dkg liszt, 5 dkg rétesliszt, fél cs. sütőpor, csipetnyi só, 10 dkg cukor, 2 tojás, 0,8 dl. olaj, 1 dl tejföl, 0,5 dl kávé. (Ha szeretnénk, hogy kávé íze is legyen, nyugodtan mehet bele 1 dl is.)
A tölteléket nem írom le, mert nem tettem bele, de simán puding 2 dl tejjel felfőzve, ízlés szerint cukrozva.
A tésztához a tojást felverjük a cukorral, hozzáadjuk az olajat, tejfölt, hideg kávét. Majd a szárazanyagot is beletesszük, simára keverjük. Előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 percig sütjük, én tejszínhabbal tálaltam.
Íme:

Vihar van és sötét, elnézéseteket kérem, de ennyire futotta a fényképezőm erejéből...