Calzone

 Ez is egy a régi bejegyzéseim közül, az egyik kedvenc, nekem is, páromnak is! Próbáljátok ki, a férfiakat biztosan leveszitek ezzel a lábukról.

 *******************************************************

 
Szóval az úgy volt, hogy párom megint kiment Hamburgba, és ez azért akárhogy is próbáltuk leplezni, mindkettőnk hangulatára rányomta a bélyegét a hétvégén. Utolsó este szerettem volna meglepni valami igazán finom vacsival, nehogy a német lányok elcsavarják a fejét a három hét alatt. Kitaláltam, hogy a kedvencét készítem el. Hát, akkora sikere volt, hogy attól féltem, beteg lesz a sok evéstől, de azért persze hízelgő is volt, hogy ennyire ízlik neki az étel.

A vacsi pedig úgy készült, hogy legyúrtam a következő pizzatésztát:
40 dkg liszt, 2 dl vízben felfuttatott fél élesztő (legközelebb fele tej, fele víz kombó lesz), só, egy kis olívaolaj, és némi oregánó. Megkelesztettem, majd szétszedtem három kb. egyforma részre. Egy-egy gombócot fogtam, és a lehető legköralakúbbra nyújtottam. Megkentem a széleit kihagyva paradicsomszósszal, megfűszereztem olaszos fűszersóval, a tölteléket az egyik felére halmoztam, ráhajtottam a másik felét, majd a széleket kicsit felhajtva összenyomkodtam. Egy kicsit kiolajoztam a tepsit (persze olívaolajjal, de igazából nem is nagyon kellett volna), beletettem a batyut, a tetejére is hintettem kis fűszersót, és a forró sütőbe dugtam úgy 20-25 percre. Mikor kicsit megpirult a teteje, kivettem.

A töltelék egy külön történet. Minden olyan maradékot beletettem, ami volt otthon, hogy ne maradjon semmi a lakásban megromlani. Szóval  két fej különböző hagymát (vörös és lila) felkarikáztam, meg volt otthon egy kis bacon szalonna, meg sonkaszeletek, amiket  felkockáztam, és ezeket kicsit összesütöttem serpenyőbe. Ezt halmoztam a paradicsomszószra, aztán arra meg konzervkukoricát, és arra meg sajtot.

Oh, és ami még fontos, az a kapros-paprikás tejföl, amivel tálaltam:)!
Annyira egyszerű, gyors, és finom is!