Tényleg nem az ihlethiány miatt hozom át az érdemesnek tartott recepteket ide, hanem mert végleg törölni szeretném a régi blogomat. Furcsa is visszanézni, miket sütöttem-főztem pár évvel ezelőtt. Meglepődtem, hogy az egyik legfurcsábban sikerült torta (és az egyik kedvenc bejegyzésem) még nem került át. Így ezt hoztam most el nektek.
************************************
Imádom Gordon Ramsayt. Aki olvassa a blogot, az tudja, mennyire tudok
örülni egy-egy könyvének. Ha kedvem van hozzá, akkor előveszem, és
órákig képes vagyok nézegetni a képeket, elmorfondírozom azon, hogy
hogyan készíteném el én az ő fogásait, milyen lehet az íze egy-egy
különlegesebbnek számító alapanyagnak, bosszankodom a hozzávalókon, mert
vagy túl drágák, vagy nem kaphatóak nálunk. Eddig azonban még nem
jutott idő arra, hogy a tettek mezejére lépjek. Különleges alkalmat
szerettem volna, tudjátok, mint amikor a szűz leány készül a nagy
alkalomra, én is valami hasonló izgatottságot éreztem, és egyre csak
halogattam a dolgot. Mert hát mi van, ha nem ízlik az étel, és csalódom
kedvenc showman szakácsomban? (Tudom, ismerem az újságokban most
szárnyra kapott híreket a csődbe ment éttermekről, és Gordon
becstelenségeiről, de mivel nem ismerem személyesen, számomra akkor is
megmarad idealizált örök kedvencnek.)
Egy szónak is száz a vége, a különleges alkalom az idei karácsony volt,
amikor is anyai jóváhagyással és támogatással elhatároztam, hogy
elkészítem a Csak könnyedén című szakácskönyvéből a pekándiós tortát
fahéjas cukormázzal.
Már a neve is gyönyörű, igaz? És tele van mindenféle érdekes hozzávalóval, amit az előtt soha nem kóstoltam.
A projektet hosszú előkészítés előzte meg. Párom hozta hozzá a pekándiót
Hamburgból. Tudni kell, hogy ez egy nagyon érdekes, szerintem egészen
szép formájú dió, kicsit édeskésebb, mint a mi hagyományos diónk, de
azért annyira bevallom, nem számottevő a különbség, szóval nyugodtan
lehet helyettesíteni vele.
Aztán persze ott volt az édesburgonya, mint a torta alapja. Ettetek már?
Én még soha. Nagymamám azt hitte, hogy ez a csicsóka másik neve, de
elég volt beírni a netes keresőbe, hogy gyorsan lelombozódjunk.
Aranyáron mérik, 1000 Ft-ot fizetett anya az egyik hipermarketben 2
db-ért (ennyit írt a recept). Igaz, rettenetesen finom, úgy néz ki, mint
a nagyobb burgonyák, és olyan íze van, mint a legfinomabb és legédesebb
sütőtöknek. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan helyettesíthető vele, és
akkor talán olcsóbb lesz. Mi azért igyekeztünk autentikusak maradni,
igaz, azért mégis helyettesíteni kellett egy fontos hozzávalót, méghozzá
a Golden syrupot, mert nincs az az Isten, hogy 2000 Ft-ot kiadjunk 3 dl
folyós tömény édesért. Vidéken pedig csak ilyen áron van sajnos, de
tökéletesen megfelelt helyette a méz is, amit egyik ismerősünk termel.
Így már majdnem minden készen állt a nagy mutatványhoz, hát nekiláttunk.
Azért voltak fura dolgok még a receptben, de erről majd csak szép
sorjában.
Első lépésként tehát puhára sütöttük anyával a 2 db közepes méretű
édesburgonyát (190 fok, gs: 5. fokozat 30-40 perc). Nagyon finom illata
volt, és kb. fél óra alatt puha is lett, de azért biztosra mentünk és
még 10 percet bent hagytuk. [Tudni kell, hogy Gordon receptjei rettentő
pontosak, hőfok, mennyiség és idő tekintetében is, de ha nem üzemi
konyhánk van, vagy nem rendelkezünk a legkiválóbb eszközökkel, akkor nem
is érdemes ezekkel dolgozni. Így maradt a sok éves tapasztalat anya
részéről és a kreatív improvizálás az enyémről. Minden esetre az erre
való utalásokat zárójelben azért közlöm.]
Második lépés, a tészta legyúrása, ami gyakorlatilag egy nagyon nem édes
fahéjas linzertészta volt. Ez szuperül sikerült! Össze kellett gyúrni
300 g lisztet, csipetnyi sót, fahéjat (fél g a recept szerint) 15 g
kristálycukrot, 150 g hideg vajat, 1 tojás sárgáját és 1-2 tk. vizet.
Gordon persze mindezt robotgéppel csinálta, nekünk nem volt. Azért így
is összeállt a tészta. Fél órára a hűtőbe kellett tenni, pihenni. Utána
nagyon vékonyra ki kellett nyújtani, és kibélelni vele egy 20 cm.
átmérőjű és 5 cm magas edényt úgy, hogy a szélei kicsit túllógjanak. Ha
nincs ilyen edény, akkor persze bármilyen másik is jó, mi tortaformát
béleltünk. Aztán itt kihagytuk azt a lépést a sütőpapírral és
szárazbabbal és inkább csak kicsit kilyuggattuk villával, még 20 percre
hűtőbe tettük, majd elősütöttük.(10perc, 190fok, majd ezt követően,
miután kivettük, akkor a sütőt 160 fokra, azaz 3as fokozatra állítjuk)
Ez után jött a töltelék elkészítése: az édesburgonyát félbe vágtuk és
(Gordon itt mindent robotgépbe kanalazott, mi meg egy szimpla tálba) és
krumplinyomóval összetörtük. Beletettük a cukrot (50 g barna cukrot és
50 g kristálycukrot). Észrevettétek, hogy minden grammban van megadva???
Ez iszonyatos kiszúrás, majd meglátjátok, hogy miért. Bele kellett
volna tenni még FÉL tanyasi tojást felverve. Most komolyan, FÉL???
Szóval mi egészet tettünk, igaz kicsit. Került bele még 2,5 dl. zsíros
tejszín
(mivel mililiterben volt megadva, ezt
nagyon benéztem, hiszen a recept 25 ml.-t írt és én ezt lazán 2,5 dl-nek
fordítottam. Szóval ha úgy gondoljátok, elkészítitek ezt a sütit, akkor
erre figyeljetek!!!!!!!!!)
25 g puha, sózatlan vaj, 1 tk. vaníliakivonat, (1/4 tk.) őrölt fahéj,
csipetnyi őrölt fűszerkeverék (itt egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy
provanszit tegyünk bele vagy mézeskalácsosat, végül az utóbbi mellett
döntöttünk) és egy csipetnyi
frissen reszelt őrölt szerecsendió. Ezt a masszát jó egyenletesre kevertük.
Következő lépés volt az elősütött tészta széleit egyenesre vágni és beletenni a tölteléket.
Jött a fahéjas cukormáz. A cukrot (150 g barna), a
golden syrupot
mézet (75 ml.) a felvert tojást (másfél helyett itt is egyet
használtunk) a 30 g sózatlan vajat, 2 tk. vaníliakivonatot és a fahéjat
(tetszés szerint) egy tálban simára kevertük, majd egyenletesen a
töltelékre kentük. Elrendeztük rajt szépen a pekándiót, és sütőbe
tettük.(1 és háromnegyed óra, 160 fok).
Igen ám, csakhogy sütöttük ennyit, és semmi foganatja nem volt. Okés, a
teteje szépen pirult, de a késpróbát nem állta ki. Végül két és fél óra
sütés után este 11-kor azt mondtuk, hogy ennyi, kikapcsoljuk a sütőt,
úgyis azt írta a recept, hogy hagyni kell a formában kihűlni a sütit, és
aztán utána lehet tálalni, szóval az éjszakára benn hagytuk, várva a
csodát, és másnapra lőn csoda, megállt a torta, szeletelés után pedig
nagyon finom lett. Igaz, kicsit tömény, szóval nem lehet gyorsan az
egészet felfalni, de tejszínhabbal tálalva igazán karácsonyi finomság.
A konklúzió: bár bonyolultan írtam le, nem egy nagyon macerás torta,
igaz, elég drága, de okosan gondolkodva meg lehet úszni kicsit olcsóbban
is (pl. vaj helyett margarin és amiket még fentebb írtam). Lényegében
egy linzer, egy mindent bele krém és egy szirup, dióval kirakva. Megéri
elkészíteni.
A lényeg pedig: bár többet vártam (első éjszaka ugye), azért csalódott sem voltam, sőt! Továbbra is szeretlek, Gordon Ramsay!